Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Nagy Gábor: Buda Ferenc-torzó könyvekkel

szonáns, a nyelv karneváli elemeit játékba hozó szemlélet töri meg. Olykor szarkasztikussá válik a hang: „Látod, te vén hülye, / lángol a grófok szérűje! / Neked ugyan / mi gondod vele?" Máskor a vásári kikiáltók szerepébe bújva vált ironikus hangra a költői én: „szabad a szolga, szabad a gazda, / szabad a vásár, hej, akció! / akciói reakció! féláron / eladó, ami eladható, / vegyék csak, vegyék! mind vigyék! / míg a pajta porig ég!". A világ karneváli-vásári forgatagának értékporlasztó voltát érzékeltetik a - *-gal jelölt cím- telen - szöveget színes-mozgalmasra mintázó szójátékok: „hadak jönnek, új hadak: a / hangszalagrend lovagjai, bunkók / hadnagyai, öklök bajnokai, / bankók és bankok tábornokai". A Túlélésben frivolan gunyoros hang fejezi ki a szellemi és természeti értékeket pazarló attitűd és a politikai visszarendeződés - tehát az erkölcs, a környezettudatosság és a politikai ésszerűség semmibevétele - miatti felháborodást:

mert e trikolór küsded pátriában kor- és portársaim minden de minden többszöri sokszori akárhányszori alkalommal használható só't használandó tehát használatos is: eszme téveszme rögeszme úgy ám hölgyeim akárcsak popsi alá a tetra- pelenka (...)

Katalógusszerű felsorolás, enjambement, szójátékok, regiszterkeverés: ezek az új hangszerelésű Buda Ferenc-i félhosszú vers poétikai újdonságai. Miként az irónia, a szarkazmus, a mondategységek felbontása, ezek sem a költői én elbizonytalanodását fejezik ki; szó sincs itt akár a nyelv uralhatatlanságáról, akár az én felbomlásáról, megsokszorozódásáról vagy szituálhatatlanságáról. A költői én értékrendje nem változott; az említett eszközök szembesítik az olvasót azzal a világgal, amellyel szemben a költői én most is a kívüliét szellemi fölényét és erkölcsi tisztaságát választja.

A félhosszú vers egy másik, Budánál szintén újabb fejleménynek számító változata zárja az Árvaföldet. A Rigmusok a századra, századvégre címében jelölt műfajt szintén köthetjük a vásár, a karnevál vershelyzetéhez. E műfajban a bokorrímek harsányságával képes a költő e vásáriság alpári, értékeket viszonylagosító voltát érzékeltetni. A vaskos kiszólások, csujjogató felkiáltások - Nagy László Menyegzőjére is utalva - a mindent mulatozva elélő felelőtlen emberről tanúskodnak:

Festett maszkok, mosoly-mázak.

Letapossák, aki lázad.

Szétdúlják a szülőházad?

Vájd ki szemed, varrd be szájad,

s ím: a csörtetők hadában, idolok vak udvarában, zengő-bongó utcabálban ázunk tapsviharkabátban.

A 2005-ös Árapályban ezt a négysoros strófákból építkező csúfoló rigmust viszi tovább az Össztánc és a Malom, egy újabb dimenziót is megnyitva a romantikából ideidézett haláltánccal. Az értékrelativizmus csúfolói ezek a versek is: „szajha szennye szűz keserve / flottul egybefüzve / tökmindegy hogy tűz a versbe / avagy vers a tűzbe" - fűzi egybe a kereszt33