Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 11. szám - A HETVENÉVES BUDA FERENC KÖSZÖNTÉSE - Nagy Gábor: Buda Ferenc-torzó könyvekkel
Nagy Gábor Buda Ferenc-torzó könyvekkel nem szeretem, ha az ember rátarti, hivalkodó törpe módjára elhomályosítani igyekszik a Mindenség fényeit. Napjainkban a fényszennyezés már ott díszeleg a környezetkárosító tényezők sorában. Földi káprá- zatok tolakodnak a mennybolt magasztos látványa elé, s a városlakó ember lassacskán el is felejti, milyen lehet a tiszta, csillagos ég." (Buda Ferenc: Rendkeresés. Jegyzetlapjaimból) 1. Egy magyar európai Ha valóban az az európaiság mércéje valamely magyar író vagy költő esetében, hogy műve mennyire illeszthető be a legújabb nyugat-európai folyamatok (t)rendjébe, akkor Buda Ferenc ma minden bizonnyal az egyik „legeurópaibb" magyar költőnk. Skandináv, német és francia példákat idézhetnénk annak igazolásául, hogy a nem annyira földrajzi, mint társadalmi értelemben vett Nyugat-Európa kulturális közbeszédének egyik aktuális tárgya az a gondolkodásmód, amelyet régebben egyszerűen környezetbarátnak hívtunk, ma inkább divatosan - még a magyar irodalom érettségi szövegértés feladatában is előforduló kifejezéssel - „kömyezettudatos"-nak nevezünk, a kifejezés ilyen, a magyar nyelv szemléletétől idegen változatában is hódolva a nyugati nyelvek felfogásának. A környezettudatos mégis kifejezőbb Buda esetében, hisz nála nem a környezet, a természet iránti rajongásról van szó (persze arról is), mint inkább a féltésről, aggódásról annak tudatában, hogy az ember gátlástalanul pusztítja saját (s nem mellesleg: más élőlények) életterét. És mint Illyés vízügyekben illetékes költője, Buda nem átall arra a következtetésre jutni, hogy a felelőtlenség tudatosítása művészi, költői feladat is - ha már más, aki figyelmeztessen, nem akad, vagy legalábbis nem elég hangos a szava. A program kitűzésében: vegytiszta programosság; megvalósításában: színtiszta költőiség. Ez a program - nevezzük inkább témának, noha nyilvánvaló, hogy attitűd, világnézet is egyben, szóval ez a téma nem a divat csinnadrattájával vonult be e lírába, hanem szervesen kapcsolódik az eddigi pálya ívéhez. Mintegy matematikai logikával következik a táj festői, a szülőföld gondolati és az ott élő ember szociográfiai képéből - hogy Buda Ferenc lírájának főbb szemléleti egységeit alkalmilag különválasszuk, nem feledve, hogy ezek mindig egységbe forrva léteznek nála - a fordított nézőpont, amely a - létfilozófiai és társadalmi értelemben egyszerre felfogott - embertől halad az ember által veszélyeztetett természetig. Ha a 20. század második felére gondolunk, óhatatlan párhuzamként kínálkozik az atomtól való fenyegetettség és ennek szintén gazdag európai irodalma. Éppen csak a mai fenyegetések sokrétűbbek és bonyolultabbak (miközben az atomcsapás veszélye sem múlt el végképp). S ha valami elhatárolja Buda Ferencet ettől a - czeslav miloszi értelemben - katasztrofista lírától, az éppen e szemlélet szervesülése e költészet más szegmenseihez. Buda lírája a nemzeti irodalom bartóki modelljéhez kapcsolódik: nemzeti és egyetemes, természeti és történelmi ötvözése, múlt és jelen összekapcsolása hoz létre a 29
