Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói

- A kutyája, uram!

A kutya addig rácsavarta magát a sárhányóra is, s félő volt, hogy a szendvicsért folytatott küzdelemben fölakasztja magát.

Valentin fölállt, megfogta a póráz hosszú végét, és nagyot rántott az olvasó gazdán. A férfi feje hátralendült, a keze előrenyúlt, mintha viaszból volna, s már mosolygott is, vette a jelzést. A kutyát kiszerelte a bicikliből.

Valentin egyszerre lett éhes és izgatott. Előbb a szendvicsre, aztán Dimitrij után nézett. Ha kiveszi a szendvicset, a férfi azonnal előkerül.

Elunva az önálló küzdelmet, fölállt és elindult a parton.- Hé! - szólt utána egy hang, Dimitrij mászott föl a lépcsőn. Szája lila volt és reszketeg, a haja is hosszabbnak és sárgának látszott. A térdén karcolás nyoma, csendben szivárgott a vér. Suttogva magyarázott Valentin felé, mint háborús filmekben tüzet kérő határvadászok.- Nem értem, mit gagyarászol! - mordult rá Valentin.- Nagy kár!- Na, ne! Ne csináld már! Te magyarul beszélsz? - Valentin majdnem leszédült a stégről.- Magyarul is - mondta Dimitrij.

Újra bemutatkoztak. Dimitrij ráöltözött a sebre, leültek a bicikli mellé, előhúzta a szendvicset, bicskával elmetszette és Valentinnak adta a felét.

Nem volt benne semmi, csak vaj. De mire jött a kutya? Akkor Dimitrij előhúzott egy szál kolbászt, és azt is elfelezte.

Valentin röviden előadta nagyszabású terveit az ösztöndíjról.- Nagyon jó itt, de fogalmam sincs, mihez kezdjek, és főleg azt nem tudom, mit várnak tőlem.- Ne törődj vele, a lényeg, hogy itt vagy - mondta Dimitrij egészségeset legyintve -, írsz valamit, azt kész. Hajából víz folyt, a szájában egy falatban tűnt el a szál kolbász, ami olyan csípős volt, hogy a kenyerével legyezte magát.- És te mit csinálsz itt? - kérdezte Valentin.- Ötvenhatos orosz vagyok.- Micsoda? - csodálkozott Valentin, egyszeriben keserűnek érezte a vajat.- Az apámat bevezényelték az országba egy tankkal, de már a határnál lerohadt. Azt mondta, hogy ő tudta, mi folyik itt, hogy kipusztítják ezt a Magyarországot, úgyhogy megszökött a tanktól, nem volt egy nagy katona, csak vitték. Szerzett papírokat, megtanult magyarul, és disszidált mint magyar. Aztán visszavette a régi nevét. Én meg itt születtem.- Ilyet még nem hallottam - mondta Valentin, s akkor megkondultak a harangok, és a stég, a víz is beleremegett.

Percekig nem szóltak semmit. Dimitrij kibontotta a bort, kínálta, de Valentin nem fogadta el.

A nap forrón szikrázott, s mire a harangok elhallgattak, apró felhő úszott a nap elé.- És apád mit csinál most? - kérdezte Valentin.- Iszik - mondta Dimitrij, szájáról lehúzta az üveget.- Nem dolgozik?

100