Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói

- Nem - mondta Dimitrij, rántott egyet a vállán.

Valentin otthoni hangokat hallott Dimitrij hangjából, és nem volt kedve tovább kérdezősködni. Ugyanazt élik, mint otthon.

Megfordult. A zöldben bogarászó pár feküdt, füvek szálait simítva cseréltek mondatot, puhán simogatták egymás hasát, s ha jólesett, érzelmesen csókolóztak kicsit. A fiú hamarosan hason feküdt.

Valentin három öltözet ruhát dobott az ágyra, farmert bőrmellénnyel, egy sötét szarvasbőr öltönyt és egy drapp nadrág-ing szettet.

Meg kellett volna kérdeznem, miben menjek? Malbum ruházata után ítélve nem kell nagy feneket keríteni.

Visszarakta az öltönyt, a bőrmellényben mindig torreádornak érezte magát, maradt a drapp zsákszövet.

Felöltözött, az alkonyi fényben szikrákat hányt a Friedrich-féle fa; hátulról kapta a fényt.

Fél órával hamarabb indult útnak, hogy időben megtalálja a várat.

Az utca levegője hűvösre fordult, de az aszfalt megtartotta a meleget.

Valentin nyugtalan volt, ám mikor a Szent Menyhért-templom mögé ért, újra arra gondolt, szeretne itt élni, minden tavasszal sétálni az úton, beszívni a levegőt, a friss eső és a másik ország illatát. Aztán Dimitrij jutott eszébe, aki nem érez ebből semmit, akinek ugyanolyan itt élni, mint a világon bárhol. Örökre orosz maradt, pedig itt született.

Lassú, idős pár jött szembe, pontosan ismerték a várost, s azt is tudták, ma nem a várban, hanem a Bástyában lesz fogadás.- A Bástyában? - kérdezte szédülten Valentin, ezt a szót többnyire sakkozás közben használta.

Az idős pár karonfogta Valentint, és a Bástya felé vezették. Van időnk, ráérünk, mondták, és elég időt szakítottak arra is, hogy Valentint kikérdezzék, honnan jött, mit csinál.- író vagyok - mondta angolul, annál is inkább, mert angolul nem hangzott olyan borzalmasan, mint magyarul, amely nyelven mintha további magyarázatokat kívánna.- És, híres író? - az asszony gyönyörű ősz hajával úgy mosolygott, mint egy jelmezes kislány.- Azt nem tudom - mondta Valentin. Ugyan mit jelenthet itt híres írónak lenni?- Az írásból él? - kérdezte a férfi nagy biztonsággal, de szavaiból kitűnt, hatvan éve szólt utoljára angolul.- Igen, abból - felelte Valentin.

Az asszony szeme fölcsillant, nagyot rántott Valentin karján, fölugrott és megpuszilta.- De hát akkor híres író! - kiáltotta, s büszkén vezette oldalán a hírességet.

Épp ideje volt a Bástyához érni, Valentin kimerült a szavak bizonytalan jelentésétől.

A két öreg kezet nyújtott, s elvesztek a bokrok mögött.

101