Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói
Titkokat lesek meg, gondolta Valentin, így magam sem értem a nyitjukat. És nem is keresem. Valentinnak a hasa volt olyan kerek, mint az arca. Az utóbbi években fölszedett pár kilót, de a sok séta, a hegyi út, a kaptatok leszedhetnek a súlyból. A parton állt, ahol megérkezése napján aludt a stégen. A strand azóta nevet kapott egy táblán, így, ahogy mondom: Szilikon. A tó most is tiszta volt, a rossz idő nem zavarta össze. Alul méteres növények nyúltak a felszín közelébe, a meder alján széles kövek feküdtek. Apró halak raja húzott az indák között, aztán föltűnt egy testesebb, és még három. A stég sarkán súlyos szobor pihente ki magát, melyet Valentin minden alkalommal megcsodált ösztönös vonalvezetése miatt. A parton elszórva párok feküdtek a fűben, magányos napozók, amott egy nagyreményű, keleti hölgy szilikonnal kitömött dudákkal, s később, mikor a vízbe merült, a két labda fennttartotta a felszínen. Lehet, hogy innen az elnevezés? A tavaszi nap perzselte a bőrt, a távolban éles hegygerincek futottak. Valentintól pár méterre biciklis férfi jelent meg. A kerékpárt lefektette, ruháit ledobta, s meztelen fenekére fényes úszónadrágot húzott. A víz nem lehetett több 17 foknál. A ruhát, táskát és kerékpárt egyetlen kupacba húzta, majd bemutatkozott Valentinnek.- Dimitrij - mondta a szőke férfi, s pár német szóval a parton hagyott kupacról magyarázott, nyilván Valentin figyelmét kérte az őrzésre. Valentin bólogatott, a férfi lemászott a vaslépcsőn, hófehér testével úgy merült a habokba, mint a tengerész, akinek hajója évek óta szárazdokkban áll. Dimitrij megborzongott, prüszkölt és vizet köpött, de aztán elkapta a motor a gyújtást, és mint egy torpedó, megindult a tó belseje felé. Gyorsan, de ügyetlenül úszott, akkor is vett levegőt, amikor nem kellett volna. Nyilván a hideg víz miatt. Valentin eldőlt a stégen, hasán fölhúzta a pólót, szemhéján át vörös gomoly- gást látott. A levegő úgy járt benne, mint a nyitott ablakban. Aztán fölült egy gondolattal. Ezt a napot megjegyzi, most és mindörökre, nem felejti el, történjék vele bármi. Ha szorult helyzetben döntenie kell, ennek a napnak szabadságával válasszon. Jó emlékkép ehhez Dimitrij buckája, mely alól most kilátszott a tarka vászonszatyor füle, mellette szalvétába csomagolt szendvics s egy üveg bor sötét nyaka. Tud élni ez a Dimitrij! Valentin fölemelte tekintetét, de a férfit nem látta sehol, a víz sziporkázva csillogott. Szeme fölé szorította tenyerét. Hol lehet ez a hófehér ember? így sem látta, de nem aggódott, biztosra vette, hogy Dimitrij visszatér. A bicikli mögül apró kutya bukkant elő, a gazdája messze, a fák alól tartotta pórázon. A kutya a szendvicsre hajtott, de a hosszú póráz fölakadt a fekvő pedálon.- Kérem, uram! - szólt oda Valentin, ám a férfi addigra újságot tartott a kezében és elmélyülten olvasott. 99
