Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói
A másodikon három ajtó, mind kétszámyú, középen rézkilincs. A lépcső melletti ajtószámyon ott állt a neve. Benyitott, az ajtót nyitva találta. Ha ezt tudom, gondolta, egyből idejövök. A hátizsákot és a bőröndöt az ajtó mellé dobta. Mintha a másik helyiségben matatna valaki a papírok között. Valentin megállt, megnyalta a száját, hangosan köszönt.- Good morning! - sóhajtott. - Guten Morgen! A papír újra zörgött, de nem érkezett válasz. Valentin várt. A szobáját nézte, a szobát egyszerű bútoraival. Újra köszönt, ezúttal magyarul, de már indult is a másik helyiség felé. A konyha falán naptárt dobált egy bekapcsolva hagyott ventilátor. Valentin zavarba jött. Mert hát akkor mégiscsak van itt valaki. Körbenézett. A konyha mellől nyílt a fürdőszoba. Ez a három helyiség, semmi több. Valentin kikapcsolta a ventilátort, tüzetesen átvizsgálta a lakást. A konyhában konyhaszekrény, ebédlőasztal, mosogató, gáztűzhely, hűtő. A fürdőszobába harmonikaajtó nyílt, bent kézmosó, zuhanytálca, fehér vécécsésze, a falon szárító. A hosszú szoba végén széles ablak nyílt az erdőre, ami a sok esőtől most párát lehelt magából. A szoba másik ablaka városi utcára nézett, lent villamossín, macskakő. A szemközti házak is a tó felé futottak. A bejárat mellett ruhafogas, vele szemben ruhásszekrény, vállfák, polcok. Az utcai ablak előtt a fekhelye, vele szemközt az íróasztal karszékkel, éjjeli lámpával, ami rugós karjával elér az ágyig. Az ágyneműtartóban sárga paplant és huzatokat talált, pokrócot és egy párnát. A férfi jutott eszébe, aki kirohant a házból. Elvitte volna a kispárnát? A fürdőszobában két törülköző feküdt a polcon, a konyhában edények, evőeszközök. Megnézte, éles-e a kés. Valentin a konyhaablakból nézte a burjánzó erdőt, amely csak följebb kezdődött. Az épület hátsó részén, a kertben apró zöld saláták, hosszú hagymaszárak és egy különös, kereszt alakú tartókból készült lugas, amihez nem ültettek futónövényt. Már a bőröndjéből csomagolt, mikor dübörgő harangzúgás rázta meg a szobát. Mintha az egész épület kilengene a hangtól. Az ablakhoz fordult. A távolban fehér, műanyag kalapot viselő férfit pillantott meg, ahogy a szögletesre nyírt, sűrű sövényen igyekszik áttuszkolni magát. Fehér ingét véresre karmolták az éles metszésű, hegyes ágak, fél teste már a másik oldalon volt, emez oldalon súlytalan lendületeket vett a mankóba kapaszkodó kéz. Egyszer csak megállt és visszanézett. Valentin megigazította a szemüvegét, mintha semmit sem látna. A férfi motyogott valamit, talán azt, hogy erre rövidebb. 89
