Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói
A túlparton óriási, havas hegyek emelkedtek, rajtuk még téli napfény szikrázott, miközben a parton már langyos tavasz volt. Sokáig maradt itt fekve. A hegyekből érkezve zeppelin szállt át fölötte. Némán úszott a magasban, gömbölyűén csúcsos orráról hosszú madzag szállt az ellenszélben. A stég szélén zöld rézszobor magasodott. Tépett, elnagyolt alakja sellőt vagy vízitündért formázott. Belebújt a hátizsák kantárjába, mikor sétáló pár érkezett a partra, s egyenesen felé tartottak. A férfi magas volt, ősz, nyugodt vonásai mögött résnyire húzott szemekkel figyelt, olykor a nőre pillantott, aki fiatal volt és alacsony, arca kerek, ázsiai, a férfi minden szavára elmosolyodott. Valentin egy pillanatra azt gondolta, az Alapítványtól jöttek. Előhúzta a meghívót, és a férfi felé fordult. A férfi elolvasta a papírt, a címet. Hosszan nézett az alacsony, fekete hajú nő szemébe, mintha ott ülne a térkép, majd egyetlen kézmozdulattal mutatta az irányt, föl a domb tetejére. Valentin a két csomag alatt pár lépés után leizzadt, váratlanul az eső is eleredt. Fáradt volt a hosszú úttól, de belül mégis éberen figyelt a legkisebb részletekre is, nyugtalansága nem csillapodott. A meredeken ívelő, néptelen utca mellett kőkorlát futott, lezárva a pázsitos telkeket. A kőkorlát egyik gömbjét sötét kendő fedte, hátulról megkötve és gondosan ráigazítva, mintha a kőben saját fejét féltené valaki. Nem sokkal följebb vaskos szivarvég feküdt a járda és a kövesút közötti vízelvezetőben, arany színű, ovális szalaggal átkötve. Az utca végén kisméretű, kék és fehér csíkokkal szabdalt frottírtörülköző feküdt a járdán, de nem csomóban eldobva, egy kupacban, ahogy a táskából kiesik, hanem készséggel széthajtva, elsimítva a betonon. Valentin fölnézett a házszámra. Bergstrasse 18. Hát mégis létezik. A bejárata előtt töprengve állt. Vajon a munkája részét képezi-e megfigyelni ezeket a nem egyszerűen elhagyott, már-már odahelyezett tárgyakat, vagy ennél sokkal lényegesebb dolgokat kellene észrevennie? Ez itt más világ. Ebben néhány óra után biztos volt. Fölnézett a három emelet magas házra, amelynek apró ablakai mögött sejtette szobáját. Ekkor a ház súlyos kapuján kiugrott egy férfi, hóna alatt kispárnát szorongatott. Valentint félrelökve, zokogva rohant a központ felé. Valentin hosszan nézett után, hátha visszatér, vagy a házból követi valaki. Ez lesz az első drámai jegyzetem, gondolta, de hogy milyen történetbe illenék, arról fogalma sem volt. A kaput becsukta, fölkapta a görgős bőröndöt. Széles márványlépcső vezetett a második emeletre. Az első forduló után megállt. A lépcsőkorláton masszív levélindák, a fordulóban makkot formázó kapaszkodó. A tágas lépcsőházba széles ablakon át ömlött a fény. 88
