Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói
A széken hátracsúszva feküdt, álla a mellkasába mélyedt, a szája csukva maradt, szemüvege az orrára szaladt. A teremben csend volt, az üvegfalon túl erősödött a forgalom. Azt álmodta, hogy üvegfalú szobában, megvetett ágyban fekszik. Az ágyból közvetlenül a vasúti sínekre látni, melyeken galambok sétálnak. Ölében laptopja fekszik a takaró fölött, s az ágynemű finom illatáról ír, mikor nyílik az ajtó. A kalauz áll ott csípőre tett kézzel, hatalmas szemüvege mögött csóválja a fejét. Valentin fölemelte a fejét. Ott ült az üvegfalú szobában. Megdörgölte a halántékát, körbenézett, egyedül volt. Előkotorta a meghívólevelet. Bergstrasse 18. Belebújt a hátizsákba és elhagyta az állomás épületét. Az utcán éjszakai vihar nyomai, szélborzolta tócsák, derékból elhasadt facsemeték. Az úton elvétve jártak autók, minden bolt zárva. Hétvége volt. Valentin hidegnek és idegennek érezte a várost, nem ismert itt senkit és semmit, ám mégis úgy sétált, mint aki otthon van. Legalább egy térképet küldhették volna, gondolta. A buszmegálló fülkéjében két fiatal lány, mellettük sovány fiú ült a pádon, félliteres üvegből húzott nagyokat, aztán maga elé nézett. Valentin a lányokhoz lépett.- Merre találom a Bergstrasse 18-at? - kérdezte angolul. Nem válaszoltak. Huncutul nevetgéltek, mintha valójában nem is az utca érdekelné Valentint, hanem a csajok. Hogyhogy nem tudják? Egy ekkora városban? Vagy nem Windmühlében vagyok? Valentin visszaidézte az állomás épületét, de nem látta maga előtt a kiírást. Akkor miért szállt le? Pedig ott biztos volt benne, hogy megérkezett. A levegő melegedett, a forgalom erősödött. A kirakatokból ítélve a Belvárosban járt. A zsebében összekotorta az aprót, térképet kért az újságostól. Az árusnak újabb és újabb ötletei támadtak, hová rakta a térképet. Az utcát nem ismerte. Egyik kezével átfogta a vállát, a másikat szája elé emelte, de ez sem segített. Valentin megigazította a hátizsákot, a bőrönd ropogva görgött a fölszáradt aszfalton. Szűk mellékutcán át megpillantotta a tavat, amely köré a város épült. Gondolkodás nélkül a part felé indult. A vízparton nem járt senki. A tó áttetsző hullámai lustán futottak a betonsze- gélyig. Levette a hátizsákot, leült egy stégre. Az este csomagolt három szendvics közül megette az egyiket. Végül megette mind a hármat. A vizet megitta a vonaton. Körülnézett, a stég széléről a jéghideg vízbe kortyolt. 87
