Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói
Podmaniczky Szilárd Hutchinson rugói I. fejezet Valentin csendesen aludt az ágyban, pedig ha tudja, mi vár rá, le se hunyja szemét az éjjel. Odakint mintha csengő szólna, de Valentin továbbra sem mozdult. Ez a reggel hét utáni édes alvás. Az előszobában halk párbeszéd indult, majd kopogtak. Válasz nem érkezett, ezért Valentin házvezetőnője résnyire benyitott, és újra kopogott.- Jó reggelt! - mondta az asszony Valentin megfordult az ágyban, élesen, szeme sarkából nézett az asszonyra, mintha nem is aludt volna.- Jó reggelt! - válaszolt, és várta a folytatást.- Egy férfi keresi. Levelet hozott. Beengedjem?- Hát vegye át tőle! - szólt rekedten Valentin.- Már próbáltam. Azt mondja, csak személyesen adhatja át.- Miféle szamárság ez? - az asszony háta mögött meglátta a magas, sovány férfit, aki türelmesen álldogált a hosszú levélpapírral.- Egy pillanat! - mondta Valentin lustán. - Mindjárt összeszedem magam. Fölült az ágy szélére, megdörgölte a szemét, köntösbe bújt, a fürdőszobában kiöblítette a száját, a haját hátralökte, föltette szemüvegét, és kilépett az ajtón.- Itt vagyok.- Itt legyen szíves aláírni - mondta a férfi, fehér, csontos ujjaival átadta a tollat, a füzetet fölemelt térdére helyezte.- így hullámos lesz az aláírás - Valentin elvette a füzetet, letette a cipős szekrényre, s három vonással alákanyarítóttá. A férfi átadta a levelet, köszönt és eltűnt. Az asszony alázatosan bocsánatot kért, amiért ilyen aprósággal zavarta. Valentin csak legyintett, nem érdekes, benne van a lakbérben. A levelet az íróasztalra dobta, és újra elterült az ágyon. regény
