Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Podmaniczky Szilárd: Hutchinson rugói

A levél bal fölső sarkában nagy, színes ábrán állt a föladó neve. Valentin fölállt, elolvasta.

Külföldi, mondta magában. Mit akarnak már megint? Tízezer forintért adjam oda az összes novellámat? Vagy írjak kisregényt a Himnusz hallgatása alatt vért adók elmeállapotáról?

Egyiket se.

Nem értett a levélből egy szót sem, csak a dátumot a közepén, ami egy hónap múlva esedékes.

Valentin kifújta az orrát, tárcsázott. Fordító barátja délután háromkor ért rá.

A kávéházban finom füst szállt, a délutáni fény ferdén esett az asztalokra, a legyek az első szárnypróbálgatásoknál jártak. A sarokban idős férfi dohányzott, előtte középen szerelmespár, dzsúszt ittak szívószállal, nem szóltak egymáshoz.

A pincérnő poharat törölt a pult mögött, Valentinnak még a cipőjét is megnézte.

Előbb a füstös terem végéből nyíló nemdohányzó felé indult, aztán mégis a bárpulthoz ült a pincémő elé.

A nő nem jött zavarba, két poharat tett a pultra.- Iszik velem egy pohár bort? - a pincérnő egy pakli cigit dobott az öngyújtó után.- Köszönöm, nem dohányzom. Egy kávét kérek. A barátom majd szívesen iszik egy pohárral.

A pincémő áttetsző rosét töltött a poharakba, aztán lefőzte a kávét, illata a füstbe keveredett.

Valentin körbenézett, a hosszú függönyök szürkén lógtak a padlóra, mögöttük széles léptekkel föltűnt a barátja. Hatalmas táska domborodott az oldalán, a csatok magasságában kirojtolódzott a pulóver.- Üljünk le egy asztalhoz - mondta a fordító, akit Bennek hívtak.- Most jó itt - válaszolt Valentin -, ez a te borod.- Csincsin, arrivedercsi - emelte poharát a pincérnő, szökés haja fehér gallérjára omlott.

Ben fölhúzta szemöldökét, aztán eltűnt a pohárban.

Valentin a pulton Ben elé tolta a levelet.

A pincémő rágyújtott, kidobta a rágógumit a szemétbe, a mosogatóra dőlve nézte a két férfit.

Ben szája lassan mozgott, elmerült a levélben.- Kérhetek egy cigit? - kérdezte a levél végén.

A pincérnő odanyújtotta a Chesterfieldet, tüzet csapott alá.- Ilyenkor van benned valami atyai - mondta Valentin -, ahogy kivársz. Nem gondolod, hogy esetleg érdekel, mi van a levélben?- Kaptál egy ösztöndíjat - mondta Ben.- Hogy? Milyen ösztöndíjat?- Nem tudom pontosan, hol van, de német nyelvterület - folytatta Ben.- De hát én nem tudok németül!? - értetlenkedett Valentin. - Fordítsd le nekem szóról szóra!

80