Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Vörös István: Halálzokni

A barlang falán kéznyomokat hagy az ősöd, szabad emberi A keze ott van. Rajzolt vele.

A nemlétbe árnyként ment el.

Vagy nézz előre a keresztig!

Jézust egy barlangba zárják.

Ki se jön majd a sziklasírból, ott épül föl a mennyország.

De nem minden kripta mennyország, erről Rómeó tud sokat, a véletlen buja ereje a sorsnak mindig szót fogad.

Radnóti testét úgy ássák el, zsebében vannak versei.

Kukacok kérik, hogy olvasson, ha egyszer ott van, fel nekik.

Platón barlangfalon látja meg, hogy ez a világ másolat.

Kant az ég rácsára bámulva lel önmagában másokat.

Gandalfot az irigy Szarumán torony tetejére dobja, sas viszi el az ég-börtönből, eljövendő századokba.

Anna Frank egy könyvbe falazva fölülír minden háborút.

Te vagy ő, ha nem is tetszik, az öröklét rádborult.

Persze tudom, épp elég neked meghalni saját halálod.

Az élet szép. Sötétbe lépve te talán nem így találod?

Hiszen mindenkit utolérnek a végzet lasszós lányai.

Nem véd az öröm, nem fed bánat, a sóhajtásuk hallani.