Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Vörös István: Halálzokni
XI. A soknevű isten Bor és öröm árva istene, térj vissza elhagyott városodba. Fölöttünk van Parnasszus hegye, hol minden barlang a lélek odva. A bakkhánsnők itt találtak rád, a must szagú, édes mellű csapat. Hét kapu mutatja a hazád, és hét égtáj tágas világodat. Mert te nem egyetlen isten vagy, a bortól belőled kettőt látok. Te Dionüszosz, fehéret adj, és tőled, Bakkhosz, vöröset várok! A jövő lelke is ott lebeg valahol a teli kehely fölött. Ha rád gondolok, kis szédület fog el, a hideg ital gőzölög. Ismered a forralt bor titkát, cukrozás, kénezés mesterségét? Közértből hoztál teli kannát? Fogtad már szédülve asztal szélét? Értünk Tokaj szőlővesszein fönthagytad aszalódni a szőlőt, a Kiskunság homokdombjain a parlagfű méteresre fölnőtt. Chilei bort adtál üvegben, és almából is erjedt a lőre. A füstös kocsmából kimentem. Az igazságért most már előre! A füstös odúból kimentem a teli konyakos üvegeket, és lelket is hozok üvegben, mégis hiába az igyekezet.
