Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Gyáni Gábor: A forradalom társadalomtörténeti paradoxonjai

a szocializmus eredeti célja volt - ahol a hierarchia az egyenlőségnek adja át a helyét, ahol a politikai intézményeket népi szervek váltják fel, ahol a politikai uralomból társadalmi hatalom lesz...".27

A munkástanácsoknak főként a rendszerváltás után megindult alaposabb kutatása nem támasztja azonban alá ezeket az elméleti elvárásokat és történetírói megállapításokat. A forradalmi munkásradikalizmus munkástanácsokban testet öltő spontaneitásának a téziséhez is komoly kétségek férnek, hiszen ezeket a szervezeteket fentről, a hatalom oldaláról kezdeményezték: közvetlenül a kommunista párt és a neki engedelmeskedő SZOT állt életre hívásuk mögött. Nem térve ki az eseménytörténet részleteinek az ecsetelésére, csupán megemlítjük az október 26-ai, a november 16-ai, illetve 22-ei rendelkezéseket, melyek a munkástanácsok felállításáról intézkedtek. Ezek a hatalmi kezdeményezések abból eredtek, hogy a hatalom a munkástanácsokon keresztül próbált (és tudott) hatni a nagyvárosi és a nagyipari munkásságra annak érdekében, hogy beinduljon az ipari termelés, és hogy korlátozhassa vagy szabályozhassa a sztrájkokat. Egy szó mint száz: a hatalom, már a Nagy Imre-féle vezetés, de a kádári szintúgy arra próbálta váltakozó sikerrel felhasználni a munkástanácsokat, hogy mind Budapesten, mind pedig a nagyobb ipari gócpontokon minél hamarabb megteremtődjenek a hatalom szempontjából konszolidált élet- és munkaviszonyok.28

Ennél is fontosabb a munkástanácsok megfelelő társadalomtörténeti tartalommal való feltöltése és a munkástanácsi demokrácia társadalomelméleti megítélése. Az utóbbit illetően sem igazolódnak a korábbi hipotetikus feltevések, melyek a közvetlen demokratikus társadalomszervezési ideák szervezeti forrásaként állítják be az ötvenhatos munkástanácsokat. S az sem igazolódik, hogy mindez kapcsolatba hozható a két háború közötti szakmunkáselit politikai és habitusbéli hagyományaival. Az érvelés kritikus pontja a társadalomtörténeti argumentáció hiányosságában rejlik, hiszen a munkástanácsok társadalmi összetételét vizsgálva többen is megállapították, hogy (1) nem tisztán munkásszervezetekről van szó; (2) nem is kizárólag a szakmunkáselit játszott benne hangadó szerepet; (3) a munkástanácsok szakmunkás származású vezetői pedig sem a személyüket, sem pedig az eszmei beállítottságukat tekintve nem mutatnak észrevehető folytonosságot a két háború közötti, az akkori munkásmozgalmat éltető szakmunkáselittel (és szociáldemokrata eszmekörrel).

A munkástanácsok aktív tagjai és jól azonosítható vezetői szakmunkásokat, technikusokat, mérnököket egyaránt magukba foglaltak. Továbbá: a munkástanácsokban aktív szerepet betöltő szakmunkások zöme a fiatalabb évjáratú (30 év körüli) és nemegyszer közvetlenül is paraszti származású, többnyire elsőgenerációs munkásokból kerültek ki; ez viszont önmagában is kizárta, hogy általuk folytatódjék tovább az ötvenes években kényszerűen megszakadt két háború közötti munkásmozgalmi hagyomány. Ráadásul az eddig alaposabban tanulmányozott munkástanácsi dokumentumok (jegyzőkönyvek, nyilatkozatok) nem támasztják alá, hogy az alulról ellenőrzött és szervezett társadalmat illető eszmék általánosan elfogadottak lettek volna a munkástanácsok körében.29

Ama további kérdésre, hogy mi késztette a nagyipari munkás- és nagyvállalati középvezetői rétegek meghatározott köreit a forradalmi mobilizálódásra, a következő módon

27 Bill Lomax: Magyarország 1956. Ford. és kiegészítette Krassó György. Aura Kiadó, Bp., 1989. 242-243. Az eredeti angol kiadás 1978-ban jelent meg.

28 Horváth Sándor: A Központi Munkástanács története. Első Század, 1998/1. 113-209; Tóth Eszter Zsófia: A Csepel Vas- és Fémművek munkástanácsának története (1956-1957). Múltunk, 1999/4. 163-198. A munkástanácsok tárgyilagos eseménytörténetéhez ld. még Varga László: „Utóvédharc". Munkástanácsok 1956. In: Uő: Az elhagyott tömeg. Tanulmányok 1950-1956-ról. Cserépfalvi - Budapest Főváros Levéltára, Bp., 1994.199-237.

37