Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Gyáni Gábor: A forradalom társadalomtörténeti paradoxonjai
válaszolhatunk: egy felemelkedő réteg (a szakmunkások) elégedetlenkedése nyilvánult meg ilyen módon a kedvezőtlenül alakuló életviszonyokkal és az autoriter hatalmi viszonyokkal szemben. Mely ressentiment találkozott és egybe folyt a technikusok, a mérnökök, tehát a vállalati középvezetői réteg frusztrációjával. A technikusok, a mérnökök és hasonszőrű társaik rossz közérzete a bérezés nivellálásából (alig kerestek jobban a sztahanovista szakmunkásoknál), és nem utolsósorban munkabéli önállótlanságuk deprimáló hatásából fakadt. így és ezúton találtak tehát egymásra ők, akik a termelés általuk történő megszervezését és a javak elosztása feletti rendelkezés jogának a gyakorlását tekintették közös érdeküknek 1956 végén. *** Az 1956-os forradalom társadalomtörténetét, ezt a ma még megíratlan történetet elbeszélve arra mutattam rá, hogy melyek azok a társadalmi csoportok, melyek a forradalmat közvetlenül „csinálták" és milyen késztetések hatására tették a dolgukat. Nem volt célom, hogy marxista történész módjára megpróbáljam kimutatni azt az egyedüli társadalmi erőt (osztályt), melynek kifejezett és egyedüli érdekében állt (volna) kirobbantani a forradalmat. Szakítva a szokványos megközelítéssel, amely osztályalapon igyekszik definiálni valamely forradalminak tekintett felfordulás társadalmi jelentését (és ennek megfelelően polgári vagy proletár forradalomról beszél), arra igyekeztem rávilágítani, hogy menynyire szerteágazóak voltak a forradalomban „érdekelt" társadalmi csoportok és milyen sokrétűnek bizonyultak a forradalmasodásukhoz vezető ösztönzők. Arra az eredményre jutottam tehát, hogy a magyar forradalom társadalomtörténeti specifikuma társadalmi támogatottságának a pluralitásában és fragmentált voltában. Egyetlen olyan átfogó társadalmi csoport sem akadt ugyanis, melynek ne ragadta volna magával egyik vagy másik szegmensét a forradalom ellenállhatatlan heve, s amely több-kevesebb szerepet ne vállalt volna az események kirobbantásában vagy továbbvitelében. Ez a társadalmi sokszínűség és heterogenitás az, ami láthatólag megkülönbözteti '56-ot az addig ismert forradalmaktól, vagy csak a velük kapcsolatban előadni szokott történeti narratíváktól. Már ez okból sem lehet társadalomtörténeti kategorizálással megnyugtatóan megoldani ötvenhat mint forradalmi esemény meghatározását, kijelentve róla, hogy ennek vagy annak a társadalmi erőnek (osztálynak) volt a műve. Ez a törekvés már a kádári propagandának is komoly nehézségeket okozott, amikor - a marxista kliséknek megfelelően - a restaurációs jellegű ellenforradalom címkéjét igyekeztek ötvenhatra ragasztani azt bizonygatván, hogy nagy vagy döntő szerepe volt benne a horthysta társadalmi-politikai erőknek. Ez az ideológiai megfontolásokon nyugvó meghatározás a maga idejében is hiteltelennek hatott. Könnyen lehet, hogy '56 ilyetén társadalmi vonása a tagadni, lerombolni és meghaladni kívánt kommunista diktatúrának volt a következménye. Abból eredt, hogy az ötvenes évek sztálinista diktatúrája a (civil) társadalom egészével került szembe ötvenhat során. Leszámítva egy szűk apparátusi réteget, egyetlen olyan kompakt és népes társadalmi csoport sem akadt, amely ne mondta volna fel részben vagy egészben a lojalitást a sztálinista ancien régimmel szemben. Már pusztán ezért sem számít döntő kérdésnek, hogy egy valamikori bolsevik appa- ratcsik, Nagy Imre állt a forradalminak nevezett események élén, amely maga is ötvenhat jellemző paradoxonja. Ennek az áll a hátterében, hogy a hatalom legitimációjának eróziója rövid időn belül magát a hatalmi elitet is elérte (a folyamat már évekkel '56 előtt megindult). S mivel egy totalitariánus politikai rendszerben a társadalmi hierarchia csúcsain 29 29 Horváth Sándor: i. m. (1998); Tóth Eszter Zsófia: i. m.; Szakolczai Attila: A győri vagongyár munkástanácsa a győri forradalom élén. In: Püski Levente - Tímár Lajos - Valuch Tibor, szerk.: Politika, gazdaság és társadalom a XX. századi magyar történelemben II. KLTE, Debrecen, 2000.129. 38
