Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 10. szám - AZ 1956-OS FORRADALOM EMLÉKEZETE - Gyáni Gábor: A forradalom társadalomtörténeti paradoxonjai

„Fehér könyv"-et, a kádári propaganda eme „alapirodalmát" így jellemzi például a Nagy Imre-biográfia jeles szerzője: „A kiadvány célkitűzése az ítéletről szóló közlemény állításainak alátámasztása volt. [...] A kötet a manipuláció olyan ismeretes eszközeivel készült, mint a szövegkörnyezetből kiragadott idézetek és az ellenkező vélemények elhallgatása, a szövegek egyszerű meghamisítása, nem létező párbeszédek konstruálása.2 S ez mutatis mutandis a peranyagra is érvényes.

A megtorló hatalmi apparátus '56-ról alkotott elképzelése szöges ellentétben állt a forradalmároknak ugyanerről vallott akkori és későbbi felfogásával. így nem csoda, hogy már az főbenjáró bűnnek számított a megtorlás időszakában, ha valaki a hivatalos felfogástól, a kanonizálttól eltérő módon dokumentálta a történteket. Könnyen bíróság elé kerülhetett bárki, aki egyszerűen csak összegyűjtötte és „archiválta" a forradalom eseményeinek írott dokumentumait (újságokat, röplapokat); ez történt egyebek közt Kosáry Domokossal.3 S könnyen a megtorlás áldozatává vált az is, aki „az ellenforradalom idejében egy olyan csoportot vezetett, amely csoport az ellenforradalomnak ferde beállításban történő fotografálását tűzte ki célul, és ezen filmanyagoknak külföldre juttatásával hivatva lett volna a népköztársaság elleni gyűlöletet kelteni, az ellenforradalmat pedig dicsőséggel övezni".4 A forradalomról való „helyes" tudás kisajátításának és kanonizálásának a jegyében, a megtorlás során keletkezett tehát az '56 fontos forrásainak tekintett dokumentumok nagy hányada.

A kérdőre vont (bíróság elé állított, majd elítélt, illetve „csak" internált) „ötvenhatosok" sem minden célzatosság vagy előzetes szelekció nélkül váltak a megtorlás áldozataivá. Nem csupán a perek konstruált személyi összetétele érdemel figyelmet - erről többször szó esett már egyes történeti munkákban, mint történt akkor is, amikor egy tanulmány szerzője megjegyezte: a forradalom helyi résztvevőinek nagy hányada soha nem került bíróság elé.5 Ilyen és hasonló tapasztalatokról bármelyik történész beszámolhatna a megtorlás történetét tárgyalva. Ennél közvetlenebb bizonyítékunk is van ugyanakkor arról, hogy mennyire megbízhatatlan a korabeli peranyag tanúságtétele a forradalom valós társadalmi támogatottságát illetően.

A belügyminiszter-helyettes által 1957. december 4-én kibocsátott 61. számú, „szigorúan titkos" („Csak vezetők részére!") szolgáló utasítás expressis verbis kimondta: az őrizetesek vagy gyanúsítottak büntetőügyeiben eljáró belügyi szervek az illetők szociális származásáról „sok esetben nem megfelelően leellenőrzött és megtévesztett adatokat tüntetnek fel". Miért? Azért, mert: „Ezek a téves adatok sok esetben a valóságtól eltérően azt mutatják, hogy a köztörvényes és politikai bűnözők nem elsősorban osztályidegen, lumpenproletár, huligán elemek soraiból kerülnek ki." A mondott „hiba" abból ered, hogy a megtorlás hivatalnokai nem tisztázzák a gyanúsítottak, őrizetesek „valódi osztályhelyzetét" és „sok esetben csak bemondás alapján határozzák azt meg". Következésképpen:

2 Rainer M. János: Nagy Imre. Egy XX. századi magyar életút a világban. Élet és Irodalom, 2006. június 16. 15. Rainer egyúttal utal rá, hogy a kiadvány forráskritikai elemzését „Nagy Imre 1956 után külföldre menekült hívei Méray Tibor és Kende Péter vezetésével Az igazság a Nagy Imre-ügyben című,... több nyelven megjelent kötetben" már elvégezték. Uo.

3 A forrásról tájékoztat: Dr. Kosáry Domokos pere. In: Hegedűs B. András, főszerk.: 1956 kézikönyve. Megtorlás és emlékezés. 1956-os Intézet, Bp., 1996. 203.

4 A vádiratot idézi Gervai András: Megbilincselve. Élet és Irodalom, 2006. június 16. 8. A „hamis bizonyítékok" előállításának vádjával 1958-ban öt évre ítélt Teuchert József bűne volt egyebek közt, hogy filmfelvételeket készített a december 4-ei „asszonytüntetésről" és megörökítette az oroszok által megrongált Magyar Nemzeti Múzeumot.

5 Bán Péter: A Pécsi Megyei Bíróság büntetőperes iratainak néhány társadalomtörténeti tanulsága. In: Kapiller Imre, szerk.: '56 vidéken. Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 1992. 24.

28