Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Vekerdi László: Staar Gyula: Fizikusok az aranykorból

- Netán arra is kíváncsi lennél, hogy vannak-e még magyar tannyelvű iskolák Erdélyben?- Kérdésed Juhász Gyula híres versét juttatja eszembe, a Testamentomot.

»Szeretnék néha visszajönni még, ha innen majd a föld alá megyek, feledni nem könnyű a föld ízét, a csillagot fönn és a felleget.«

Majd kissé később így folytatja:

»0 én senkit se háborítanék, szelíd kísértet volnék én nagyon, csak megnézném, hogy kék-e még az ég és van-e még magyar dal Váradon?«

Igen, ezt én is nagyon szeretném látni. Az ősi iskoláinkat, és megtudni, hogy mi lett az erdélyi magyarsággal. Van-e még magyar szó, magyar dal Temesváron, magyar nyelven tudomány a Székelyföldön."

Romániában élő és alkotó két magyar fizikaprofesszor, Gábos Zoltán és Toró Tibor életének, kutatómunkájának, tanári működésének, eredményeinek bemutatásával és a Fizikusok az aranykorból szövetébe szövésével felsejleni vélem végül az Aranykor, s gondolom, minden igazi aranykor még egy nagyon fontos jellegzetességét, azt, amit Staar Gyula másik könyve, a Matematikusok és Teremtett Világuk recenziójában, szintén a Forrásban úgy próbáltam megfogalmazni, hogy „Matematika-Haza". De csak most, a Fizikusok - minden rendes recenzióhoz nélkülözhetetlen - újra- meg újraolvasásával döbbentem rá, hogy mennyire valóságos, minden idézőjel nélkül, egy ilyen Haza. Ahogyan Toró Tibor elbeszéli a „Neutrino mon amour" történetét, a legkülönbözőbb nyelvű és állampolgárságú fizikusok részvételével, és a sajátjával a nagy közös vállalkozásban, és személy szerint is a nagy nemzetközi kongresszusokon. Vagy ahogyan megszervezte Babits „Bolyai"-jának harminc nyelvre való lefordítását és kiadását. Vagy ahogyan elmeséli, fizikusként hogyan jutott el Bolyaihoz. S mindez embert próbáló és megfélemlítési akciókkal fűszerezett körülmények közepette. Nem recenzeálni, idézni kéne az egész interjút, hogy képet alkothassunk arról a Muki bácsiéra emlékeztető furfangról, leleményességről és elszántságról, amire Toró Tibornak mindehhez szüksége volt. Hadd idézzek mégis legalább egyetlen részletet, egyebek közt annak az érzékeltetésére, hogy milyen tágasan, levegősen, humánusan, historikusán, egyszóval „Simonyi Károlyosan" szemléli és közvetíti S. Gy. a Fizika aranykorát.

Professzor úr, úgy tudom, a nyolcvanas évek elején a Securitate is felfigyelt rád.- Ez így volt. Emlékszem, 1984. május 9-én megjelentek nálam és azt mondták...- ... hogy fizikát szeretnének tanulni!- Ma már könnyen viccelődhetsz ezzel, akkoriban azonban - és Toró Tibor tömören vázolja, nevekkel, a ma már abszurdnak ható történetet.- Úgy tudom, egy vers is szerepelt a »bűnlajstromodon.« - folytatja a faggatást S. Gy.- A kihallgatás második hetének a végén a vallatótiszt nekem szegezte a kérdést: mit írt be nekem Kányádi Sándor abba a verskötetébe, ami Magyarországon jelent meg? Abba bizony semmit, értetlenkedtem. Nem hitt nekem. - Hozza be a Kányádi-verskötetét! - utasított.

Az előzményekről tudnod kell, hogy Kányádival gyermekkoromtól jó barátok vagyunk. Nagygalambfalván született, ahol korábban édesapám tanított, majd 1949 után is, amikor a szibériai fogságból hazakerült. Az udvarhelyi Református Kollégiumban

110