Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2006 / 9. szám - Vekerdi László: Staar Gyula: Fizikusok az aranykorból
ziámat különösen a Hold izgatta. Késő estig játszottam az udvaron, és megigézve néztem, miként húz el a Hold a templomtorony mögött. A torony a mi kertünkben állt, édesapám volt Gyulavári református lelkipásztora. Ott nőttem fel, a parókián. Nézőpontomból a Hold és a templom tornya olyan közelinek tűnt, hogy motoszkálni kezdett bennem a kérdés: mi lenne, ha felmásznék a torony tetejére, jól kinyújtanám a karom, elémém-e, meg- tapogathatnám-e a Holdat. ... Gyermeki érdeklődésem másik iránya nagyon is a földhöz tapadt. Izgattak a műszaki problémák, és ezek megvalósításának, kihasználásának lehetőségei. ..." És néhány lappal odébb egy korabeli fényképen látható „Az irányítható antennareflektor a Tungsram Kutató Laboratóriumának tetején (1946)", amellyel Bay Zoltán és csapata „hallhatóvá" tette a Holdról visszaérkező jeleket. Megtapintották a Holdat, megvalósult a gyerekkori álom, és ezzel hatásosan be is fejezhetnénk a recenziót. Hatásosan tán, de semmiképpen sem méltányosan. Éspedig elsősorban nem is annyira azért, merthogy mit sem szóltunk még Bay nem kevésbé fontos tudományos és technikai eredményeiről, úttörő egyetemi tanári működéséről, kapcsolatát sem említettük Marx György nevezetes „Marslakóiéval, mindenekelőtt Szent-Györgyi Alberttel és Neumann Jánossal. Mindezt azonban olvassa el ki-ki magának. A recenzensnek inkább arról illik még szólni, hogy milyen pompásan rímel Bay Zoltán Hold-kalandja a nála évtizedekkel fiatalabb, és tőle sok száz kilométerrel keletebbre, a Hargita alján felnövő Toró Tibor csillagoség-élményével, fizikussá válásával és neutrínó-szerelmével. Az interjúira mindig gondosan készülő S. Gy. stílusosan Toró Tiborhoz fordulva közli az olvasóval: „Könyvet is írtál a neutrínóról. Első kiadása románul jelent meg 1969-ben, bővített változata pedig 1976-ban magyarul a Gondolat Kiadónál. Könyvedet az orosz írónőtől, Galina Nyikolajevától vett versidézettel indítod: »... Szeretem a neutrínót, a reménnyel jósoltat, az extázisbán születettet, a gyengédséggel kereszt el tét... Szeretem a neutrínót, e mindenen átsurranó csöppséget, mely nevetve szalad át az egész Galaktikán... Szeretem a neutrínót...« A költői sorok után kérlek, mutasd be fizikusmódon is a szereteted tárgyát." S Toró Tibor és S. Gy. - emlékezzünk a könyv eleiről Dirac (Eddigtontól idézett) híres mondására - el tudják hitetni velünk, hogy értjük a neutrínó elméletét. De jelentőségét a Standard Modell szempontjából mindenesetre. És akkor önkéntelenül felmerül az emberben a sanda kérdés: Kellő intézeti, intézményi, anyagi, politikai háttér, és nem utolsó sorban társadalmi támogatottság esetében lehet, hogy Toró Tibor kapott volna Carlo Rubbia helyett Nobel-díjat? Hagyjuk, jól van így is. Különben is, akad még kutat- nivaló elég, és Rubbia (nagyon rokonszenves) véleménye szerint a Nobel-díj csak gátolja az aktív kutatómunkát. Mondhatta volna akár Vermes tanár úr is, olyan szellemes, találó mondás. Staar Gyula mindenesetre feltesz Toró Tibornak egy egyedi, a többieknél elő nem forduló kérdést:- Ha mondjuk kétszáz év múlva visszatérhetnénk az árnyékvilágból, miről érdeklődnél először, mire lennél kíváncsi?- Mindenképpen szeretném megtudni, hogy a fizikusoknak sikerült-e egy koherens, logikus, szintézisteremtő elméletet megalkotniuk. A másik, ami nagyon izgatna, hogy hol tart a neutrinókutatás. Még mindig csak három neutrínót ismemek-e, és az univerzumban rejtőző sötét anyag felfedte-e titkait? 109
