Forrás, 2006 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2006 / 9. szám - Vekerdi László: Staar Gyula: Fizikusok az aranykorból

követe" óriási nemzetközi tapasztalatai alapján azonban lát kiutat, és a pont nekünk és pont most különlegesen tanulságos finn példára mutat. S aztán szól néhány szép jó szót szakmájáról, a fizikáról. És végül optimizmusa ugyanott köt ki, ahol Gyarmati István pesszimizmusa, vagy mondjuk inkább realizmusa: „Magyarország egyetlen értéke a magas szintű kutatás és az ehhez kapcsolódó, kreativitásra nevelő oktatás. A modem társadalom csak akkor lehet igazán eredményes és dinamikus, ha erős oktatása és ezen alapuló színvonalas kutatása van. A kutatásban azoknak is részt kell venniük, akik később más pályát választanak. A kutatómunka megtanítja őket fegyelmezetten dolgozni, gondolkozni és játszani." ...

S. Gy. - „Mára megváltozott a kutatómunka stílusa. A kísérleti részecskefizikában százfős csoportok dolgoznak, előre lefektetett útvonalakat követve. Jó ez így? - Lesz még egyszer újra Albert Einsteinje a fizikának?"

K. N. A kutatás egyre inkább csapatmunkává válik, ez igaz. Ugyanakkor a jó ötlet mindig köthető egy-egy emberhez, egy szűkebb csoporthoz. Amikor összehangolt csoportmunkaként kimutatták a gyenge kölcsönhatást közvetítő W és Z bozonokat, ezért Nobel-díjat adtak. Sokszerzős munka volt, a Nobel-díj Bizottságnak mégsem lehetett cseppnyi kétsége sem, hogy ezt a díjat Carlo Rubbiának kell adni.

Ugyanakkor remélem, lesznek még Albert Einsteinek, csak nem magányos farkasként járulnak hozzá a tudományhoz. Az a kor már elmúlt, amikor egy világtól elszakított berni szabadalmi ügyvivő néhány cikkével megváltoztathatja a világot."- Lesz újabb aranykora a fizikának?- A tudománynak lesz újabb aranykora, és ebben meghatározó szerepet játszik majd a fizika..."

Lapozzunk vissza a kötet elejére, a Bay Zoltánnal (remekbe) készült interjúra...

Professzor úr, Ön sokat látott és tapasztalt ember, mégis úgy érzem, a mai napig megőrizte optimizmusát.- Jól látja, optimizmusom máig megmaradt.- S mi ennek az alapja?- Az emberiség nem fogja elpusztítani magát az atomfegyverekkel. Hiszek a ráció győzelmében a szólamok felett. Láthatjuk, az emberiség fejlődése hihetetlen ütemű, minden egykori álmot felülmúló. A legmerészebb fantázia is ólomlábakon jár a valósághoz képest. Gondoljon csak a mi tudományunkra, a fizikára! A XX. század legnagyobb és legcsodálatosabb felismerése volt a relativitáselmélet és a kvantumelmélet. Egyiket sem merte volna elképzelni még a legzseniálisabb fantasztikus író sem. Az idő nem abszolút, a világ jelenségei nem folytonosak, hanem ugrásszerűen változnak. Ki mert ilyesmire gondolni? Optimizmusom legfőbb forrását pedig már említettem: kinyílt előttünk a világűr kapuja.- Némi aggodalomra azért adhat okot az a tény, hogy a természettudományok népszerűsége világszerte csökken. Az emberek úgy gondolják, a gonosz dolgok a tudományból jönnek.- Az emberi kultúrának a tudomány az alapja. S ha az emberek megbecsülése csökken a tudomány és a művészetek iránt, az nagy baj forrása lehet. ... Az a civilizáció, amelyik elhidegül tudományától és művészetétől, vagyis a kultúrájától, az pusztulásra van ítélve. Az életét adja föl, elsorvad, elpusztul atombombák nélkül is."

A fizika jelenét és jövőjét firtató kérdéshez-kérdéscsaládhoz, ami rendszeresen visszatér az interjúk végén, hasonló jelentőségű S. Gy. visszatérő kérdése a kezdetekre; minden egyes főszereplő gyermekkorára-neveltetésére rákérdező érdeklődése. S milyen frappáns, szinte jóslásszerű Bay Zoltán válasza: Érdeklődésem kezdettől két irányba vonzott.

Foglalkoztatott a tágabb világ, amelyben éltem. Izgatott, és számtalan megválaszolatlan kérdéssel szolgált a fölém boruló csillagos ég. Kitűnő szemem volt. A Göncöl-szekérben még a Kisbérest, ezt a halványan pislákoló csillagot is jól felismertem. ... Gyermeki fantá108