Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 3. szám - A 75 ÉVES SÁNDOR IVÁN KÖSZÖNTÉSE - Wernitzer Julianna: Néhány szó, mely egyenlőségjelet kap...
Wernitzer Julianna Néhány szó, mely egyenlőségjelet kap Sándor Iván kézírása kapcsán Amikor először írtam Sándor Iván Rocinante nyomában című esszékötetéről, rögvest megragadott a szerző címválasztása. Szellemi kaland, ahogyan Sándor Iván kötetében a regény sorsa után nyomoz, ahogy megmutatja, miként szereti Don Quijotét, vonzódik Dulcineához, érti Sancho Pansát, de leginkább a hősével tőlünk egyre messzebb poroszkáló Rocinante mai lovasa foglalkoztatja. Én is szeretem Cervantest, izgalmasnak tartom, ami a Don Quijote nyomán az elmúlt századokban a regénnyel és a regényről való gondolkodással történt. Kalandos például, ahogyan Borges fantáziái Pierre Ménard-ról, mint a Don Quijote szerzőjéről, amely címet végül magam is kölcsönvettem Esterházy Péter idézeteiről írt könyvemhez. Sándor Ivánt csak a kritikám megjelenése után ismertem meg, s azóta rendszeresen kapok tőle dedikált köteteket. E könyvekről, a benne megjelent írásokról szólnék általánosságban, ha kissé szokatlan módon, valami személyes tapasztalaton, a szerző kézírásának egyik jellegzetes vonásán keresztül: ugyanis meggyőződésem, hogy a Sándor Iván kézírására oly jellemző kötő-, illetve egyenlőségjelek könyveiben is ott lapulnak, felfejtésre várva. Legutóbbi esszékötete, a Séta holdfényben nekem szóló dedikációjában a szerző egyik töltőtolla a „regény", a „lét" és a „színpad" szavak közé sajátos kötőegyenlőségjelet húzott, így: regény = lét = színpad. A könyv hátsó borítóján Sándor Iván következőképp üzen az olvasónak: „Amit látunk, az mindig eltakar valamit, és azt szeretném látni, ami eltakart: az álarcok mögött megbújó dolgokat." Regénye, a Drága Liv hátoldalán álló írói üzenet is valami hasonlóra utal: „Ez egy szerelem története. De ha csak az lenne, akkor nem írtam volna meg." Mindkét idézet szövegéből kitűnik, hogy szerzőjük valami mögöttes, valami eltakart, láthatatlan, ám mégis jelenlévő, valami sejthető, ám felfejtésre, értelmezésre és megértésre váró megközelítésére vállalkozik. Sándor Iván könyvei, legyen regény, esszé vagy tényfeltáró tudósítás, a megismerés útjait keresik az ismeretlenben. Műveiben így egyaránt jelentős szerephez jut a történetmondás és az arra való folytonos reflektálás, az emberi helyzetek megragadása és az arról való folytonos beszéd. írásai - bármely műfajhoz is tartoznak —, miközben gyakran rejtőzködnek, mégis önfelfejtő jellegűek. Könyveiben a „regény = lét = színpad" egymáshoz kötődésének, elfedéseinek vagy egymásba 66
