Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Monostori Imre: Sárközi Márta és a (második) Válasz
csak éppen nagyon szeretem Magát, és ismeretségünk első pillanatától olyan föltétlenül hozzám tartozónak érzem, mintha a fiam vagy az öcsém volna Ez nagyon szép. Már-már szerelmi vallomás. Szikrázóan tartalmas a Németh Lászlóhoz fűződő szellemi és emberi kapcsolat. Kivételes érzékkel tudott bánni Némethtel, akinek rá kellett jönnie minden egyes találkozásukkor (akár levélben is), hogy rendkívüli asszonnyal működik együtt, akárhányszor érezte is úgy, hogy sérelem érte. Újra és újra vágyott erre az emberi kapcsolatra, s kért újra és újra elnézést. Nemcsak hódmezővásárhelyi önszáműzetése idején, de később, a hatvanas években is. Még ha viaskodtak is közben. Sárközi Márta az 1959-es szovjetunióbeli Pohárköszöntő miatt (is) megneheztelt rá, mégis, egy évvel később már az értékek a fontosabbak a számára. így ír Németh Lászlónak: „Hogy elment a kedvem Magát meglátogatni? Lacikám, az én kedvemet rendkívül nehéz elvenni azoktól, akiket szeretek. Pedig, valljuk be, hogy Maga harmincéves barátságunk során igazán mindent megtett ennek érdekében. Időnkint sikerült is magamat valamiféle haragba belelovalni, de amikor beteg volt, pontosan tudtam, hogy éppen úgy szeretem, mint azelőtt, és talán túl sem éltem volna, ha történetesen elviszi az influenza." Nem is tudjuk hirtelen, hogy meghatódjunk-e vagy tán elmosolyodhatunk egy kicsit. * Sárközi Márta körül felejthetetlen arcok, helyzetek, kapcsolatok, találkozások sokasága feszül bele az idő évtizedeibe, a múlt század elejétől a hatvanas évekig; mondjuk a 20. század első feléből. Fölsorolni is lehetetlen lenne például a szellemi nagyságok neveit. A legnagyobbak: Bibó István, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Németh László, Szabó Zoltán, Ferenczy Béni, s az újabb nemzedék: Sarkadi Imre, Domokos Mátyás, Lator László, Fodor András, Kormos István, Moldova György, ott van időnként Juhász Ferenc, Vargyas Lajos is; de nem soroljuk tovább. Remek pillanatfelvételek sokasága teszi színessé és rendkívül élvezetessé, olvasmányossá a Menedékház lapjait. Bibó István mindenekfölött áll Sárközi Márta értékrendjében s érzelmi skáláján. „Bibót nem lehetett érinteni előtte, ő volt az egyetlen valaki, akit még véletlenül sem vett a szájára tréfából vagy ironizálva. Szent és sérthetetlen volt" (Vargyas Lajos). A többiek- többé-kevésbé - valamennyien bírálhatók voltak, de valamennyien bűnbocsánatot nyertek. (Akik nem - miként Erdei Ferenc azok megszűntek létezni a számára, s csak egyvalakinek nézte el, hogy - politikailag - „kurva lett": Sarkadi Imrének.) Talán a közös munka természeténél (no meg kettejük együttes természeténél) fogva is Illyés Gyula állt hozzá a legközelebb: a teljes bizalmát élvezte mindvégig. Pedig ő is - akárcsak Németh- sokat tett azért, hogy magára haragítsa. Mint főszerkesztő túl sokat volt távol a szerkesztőségtől, nem látta át valamennyi Válasz-szám tartalmát (nemhogy még el is olvasta volna az összes kéziratot). Teljesen megbízott a robotos asszonyban, számos tréfásan előadott kibúvóba is belement, a napi szerkesztői munkát nagyvonalúan elhárította. Mégis: ő volt az éltető szellemi góca és mércéje ennek a körnek. A mozgó, a tájékozott, a jó kedélyű, a tekintélyével védettséget jelentő pályatárs, az ügyesen politizáló Kossuth-díjas. (A díj összegét - 1948-ban - Sárközi Márta osztotta szét a Válasz munkatársai között.) Illyés egyébként állandó beszédtéma volt pesti értelmiségi körökben. Figyelték, milyen magatartást tanúsít a hatalommal szemben. Esemény volt minden megnyilvánulása. Németh László csak őt tartotta megbízható iránytűnek a Válasz köréből. Ha akart (volna), még kéziratai szövegén is változtathatott (volna), hiszen az ő szemében Illyés „a stratéga és vezér", csak ő tudhatja, mi a „politikus" és mi nem. Németh végig kételkedett abban, hogy a Válasz őt jó szívvel (nemcsak udvariasságból vagy szánalomból) vállalja. Többször 111
