Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Monostori Imre: Sárközi Márta és a (második) Válasz

is szorongott, hogy Sárközi Márta valahogyan kibeszéli - Illyés viszont a biztonságot jelentette a számára.

Németh László és Szabó Zoltán látott rá talán a legpontosabban a (második) Válasz jelentőségére a magyar szellemi életben, csakúgy mint Sárközi Márta lényének legfőbb értelmére. Németh 1950 elején levélben fogalmazta ezt meg (láthatóan a nemrég befejezett Égető Eszter világának, hangulatának a hatása alatt) a maga ideáltipikusan pontos jellemábrázolási technikájával. „Egy ember, aki megoldotta az életét, s most, amennyire a földön az lehet valaki, boldog. (...) Ahogy Maga él, azt irigyelni lehet. Egy szép vállalkozásában elvesztette, amije volt: bizonyos fokig a babérjain pihen. Munkásnő, tehát megvan a nyugodt helye az új világban. Kinn él a természetben, nincsenek haszontalan vágyai, s ami tán mindennél több, vannak barátai, megvan a képessége a barátságra."

Szabó Zoltán 1966-ban írt nekrológjában még ennél is tömörebben ragadja meg a lényeget: „Emberi mivolta irodalmi szerepénél is imponálóbb volt, talán a korszak legjelentékenyebb asszonyi egyénisége volt Magyarországon."

Folyóiratunk megjelentetését a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram

és a

József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatja.

112