Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Fekete J. József: Utazás a Lakatlan szigetre

Könyve azonban nem csupán a múlt megértésében segíti olvasóját: a könyv nélküli irodalom felé haladó világunkban a napló és a naplószerű önéletírás látszik uralkodó műfajjá népszerűsödni, aminek poétikai alapvetését úgyszintén megtaláljuk a kötetben.

Más naplóit olvasni indiszkréció. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a jövő műfaja a naplónak egy különleges változata lesz, nem valami irodalmi napló, hanem egy olyan szöveg, amely szerves kapcsolatot teremt az író személyes tapasztalata, olvasmányélményei és fikciója között. Olyan mű, amely szinte születésük állapotában képes megragadni a szerző gondolatait, feltárván ezáltal gondolkodásának módját, érdeklődésének körét, világlátásának milyenségét, nem választván külön a nagy művészetet a múlandó élettől, a szerző levelezését, naplóját a regényeitől vagy éppen verseitől. Fűzi László Lakatlan sziget2 című naplójával bizonyította egy ilyen határműfaj kialakulásának a lehetőségét, amelyben a szépirodalom eszközeivel jegyzi le a maga körötti történéseket, és személyes közvetlenséggel éli tovább olvasmányélményeit, elegyíti az általánost az egyénivel. Szentkuthy Miklós szinte egy emberöltővel korábban ráérzett, hogy a kor ideális műalkotása csakis valamiféle naplószerű képződmény lehet: „Fantázia? fantáziából írni? Értelmetlenség, elavultság. Csak a valóság! Amit láttam, amit tapintottam, szagoltam, hallottam. Le kell győzni azt a gyávaságot, mely azt súgja, hogy »nem szabad az élményeket naplószerű- en leírni«. Minden azon múlik, hogyan írom le. Mit láttam, mit hallottam, mi mindent vettem észre? Ha sokat láttam, ezer árnyalatot, ha sok okos és mély, játékos és szikrázó gondolatot ébresztett bennem, ha képekkel és logikával tudom kifejezni, világosan és erje- dő-erjesztő gazdagságban, stílussal, eleganciával, hittel és nemtörődömséggel: mit számít az, hogy a valóságot, a napló-anyagot mondtam el? Már rég nem napló az, hanem mű, opus, igazság, szépség, tanulság, evokáció, vallás, emberiesség. És kell-e más?"3

Mű és elkülönülés

Bálint Péter nemcsak teoretikusa, hanem művelője is a naplóírásnak. Szembesítések címmel4 két, időben egymáshoz közel álló, gyakorlatában azonban eltérő naplóját tárta közönség elé. O bizony olyan gondossággal simogatja naplójának bejegyzéseit, mintha regényt írna. Igaz, többször is fogadalmat tesz, hogy csak stiláris javításokat eszközöl naplójában, de a végeredmény más: műalkotássá minősül az elsődlegesen magáncélra szánt írásmű, hiszen tulajdonképpen egy majdani regény megírásához kellett volna emlékeztetőül szolgálnia az iskolai füzetekbe rótt leuveni diáriumnak, ami végül is regényként olvasható: a szerző legmélyebb önfaggatásait írja ki benne; végtelen magányát és elveszettség-érzését szerkesztetten elegyíti a mindennapok eseményeivel, s sorait olyan mohósággal olvassuk, mintha egy fikcionált történetben szeretnénk előrébb jutni. Inkább én- vagy vallomásregényként működik az 1996-os leuveni napló, mint munkanaplóként, egy tervezett regény, vagy talán a naplóval párhuzamos időben készülő Búvópatak című (ál)történelmi regény5 munkanaplója. Az egyebek között Szentkuthy Miklós naplóját is kutató szerző a korábbi, időszakos feljegyzései, cetlizései, füzetbe vezetett önfaggatásai, párizsi, müncheni, barcelóniai, bordeaux-i utazásai során szerzett térélményeinek memo2 Fűzi László: Lakatlan sziget I-III. Napló 1997-1999. Kalligram. Pozsony. 2000.

3 Szentkuthy Miklós: Fájdalmak és titkok játéka. Naplójegyzetek és naplóillusztrációk. (1925-1942). Magvető. Budapest, 2001. 151. o.

4 Bálint Péter: Szembesítések. (Naplók) Leuven 1996 - Párizs 1999. Felsőmagyarország Kiadó - Szépírás Kiadó. Miskolc - Szolnok. 2003.

5 Seneca. 1998.

93