Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Jász Attila: Egy másik élet reménye

Miként ezt Keats is megfogalmazza egyik levelében: „...a Szerelem, mint minden szenvedélyünk, legfennköltebb alakjában képes formát adni az Eszményi Szépségnek." S ahogy az ember tovább olvasgatja Keats leveleit, rájöhet, hogy Villányi akár az angol romantikus költő „reinkarnációja" is lehetne, „...igazi költőben a Szépség minden más megfontolást megelőz...."

Villányi szépségeszménye meglehetősen rokon Keats-ével, meglehetősen romantikus, azaz eszményített (idealizált), ám van egy-két apró különbség, ami nagyon is maivá, sőt jó értelemben vett hétköznapivá, azaz aktuálissá teszi. Ugyanis a tökéletlenségek szépségét dicsőíti, ami nem új jelenség nála, hisz felbukkant már Az alma ízében is (A múzsa természetéről), ám a Vivaldi-ciklusban jóval átgondoltabban, következetesebben érvényesítve ezt a szemléletet.

„(A szépség valamely tökéletlensége újra meg újra ámulatba ejt.)"

Hát igen, a szépség-, illetve szerelemmániákusoktól mindig van mit tanulnunk...

Ha mást nem, az állandó reményre való hangolódást mindenképpen, hogy mindenkinek lehet egy másik élete (is). A költészetben, és által legalábbis.

91