Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Jász Attila: Egy másik élet reménye
didaktikus - feldolgozása (Dsuang Dszi álma) világíthatja meg. Az eredetiben, Szabó Lőrincnél és a Vivaldi-versekben is, az élmény a közös és a lényeges, és nem az, hogy ki mondja. Vagyis, éppen hogy mindegy. E két kötet egyik legnagyobb újítása, hogy a szövegben megszólaló én-eket bátran ösz- szekeveri, s legtöbbször csak sejteni (sem) lehet, hogy ki beszél. Ugyanakkor mégis mindig Villányi érzéseit véljük visszacsengeni, akár Vivaldiként, akár valamelyik leánynövendékeként, vagy a konkrét (már nem működő szabadkai) villamos utasainak hangján vagy azok szólamaira reflektálva szólal meg lírai énje. [A NAPLÓ ÉS A FORMA] „(Mintha csíik azért teremtődött volna bennem zene, / hogy közel kerüljek a lányokhoz.)" Ezekkel a zárójelbe illesztett sorokkal indul a Vivaldi naplójából. Mintha... Mintha a naplóforma teremtené meg Villányi számára a megszólalás lehetőségét egy ilyen tipikus felütéssel, amelyben már az egész kötet tematikája benne van. Nevezzük tételmondatnak. A verskezdő tételmondatok rendszerint ilyen funkcióval találhatóak a zárójelekben, míg a zárósorok inkább összegző jellegűek. Másként is fogalmazhatnék a versek felépítését figyelembe véve. Mert a versek zenei szerkezetűek, ötös tagolásúak, így a nyitány után minden esetben három tétel következik - amit sorkiugratás jelez -, majd a zárlat. A napló egy mai, érvényes megszólalási formát is jelent, elég csak Oravecz Kedves John- jára vagy hatalmas Szajla-ciklusára gondolni. Nem is beszélve Závada naplószerkezetű sikerregényéről, a Jadviga párnájáról. De akár Kukorelly H.Ö.L.D.E.R.L.I.N.-jét is ide sorolhatnánk, noha egy egész más megoldása a vázolt problémának, nála sem szerepjátszásról vagy álarc felvételéről van szó. A naplóforma - talán e néhány példa felsorolásából is érzékelhető - egy (poszt)mondem gesztusnak vagy poétikai megoldásnak is tekinthető. Egy megszólalási lehetőségnek, mintha valaki más nevében tenné. De. Akár egy régebbi kötetet, Tolnai Ottó árvacsáth)át is említhetnénk. (És nem is teljesen véletlenül, hiszen Villányi villamos-adalékai között többek között ez is olvasható: „Csáth Gézáról írtam szakdolgozatomat. Érthetetlennek tűnt, hogy egyetlen novellája sem játszódik villamoson.") A hasonlóság az árvacsáth és a Villányi-naplók között rendkívül sokrétű és árnyalt, Szabadkától kezdve akár Palicsig, de. Alapvetően két autentikus és önálló, egymástól független poétikai világot mutat be egyik is, másik is. Ugyanakkor nyilván az árvacsáth felől olvassuk Villányi versszövegeit. (Feltételes módban persze, mert nem árt, ha óvatos az ember.) Elfelejtettem, hogy Szabadkán azért jártam. De ott végül is otthon vagyok. A palicsi tó partján mondta Tolnai Ottó, hogy irigyel Vivaldi miatt. A meglepetéstől meg sem kérdeztem, miért. Magam próbáltam kitalálni, megírni a titkot, sejtve, mit is rejt a szabadkai levéltár. [Szépség- és szerelemmánia] Villányiból (említett/elemzett prózaverseiben) a szerelem, a gyönyör érzését nagyon sok esetben a fájdalom váltja ki. Amelyből nem erényt, hanem szépséget „kovácsol". Nem új dolog ez, már Szókratész is felhívta rá a figyelmet, hogy a fájdalom és a gyönyör érzése nagyon közel van egymáshoz. (Amikor halála előtt levették róla a bilincset, kezeit-lábait dörzsölgetve értekezett a fájdalom és a gyönyör közelségéről, legalábbis Platón szerint.) Nem is beszélve más költőkről. Trubadúrokról és romantikusokról. Akik ezt szintén tudták és meg is dalolták. 90
