Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Jász Attila: Egy másik élet reménye

ges kötet előképszerű előzményei megtalálhatóak már a Négy évszak ciklus verseiben. A zápor dicsérete, A múzsa természetéről, Üdv néked mozi című darabok a Vivaldi-ciklust előlegezik, míg a többi vers a villamos-ciklust, hiszen többnyire utazós-vonatos versekről van szó.

E ciklus folytatásaként olvasva a Vivaldi-versek az eszményi szerelemről, Erósz meg- énekléséről, az égi és a földi szerelem dilemmáiról, testiségről és érzékiségről - Villányi ars poeticájáról - meditálnak és vallanak. Igen érdekes, ahogy egy alkalmi jellegű szövegben, egy Pázmány-idézetet kommentál Vivaldi nevében:

Amivel a szivünk bévelkedik, az a zene, csupán a zenéből tudhatjuk, mi vagyon az emberben. Hajlamosak valánk elfeledni a szűv hangjait, de kérdezzenek csak meg egy szerelmetes leányt vagy ifjút, mily gyönyörűséggel hallgatták egymás szűvének ritmusát. Alitom, a világi férfiak azért leiék örömüket a női kebel íveinek látványában, azért gerjedének utána, mert egy tekéletes hangszert vélnek felfedezni benne, amihez ha odahajtják fejőket, hallhatóvá válik a szűv legbensőbb muzsikája.

Susan Sontag írja az értelmezés értelmetlenségéről, illetve lehetetlenségéről fogalmazott dolgozatában: „Hermeneutika helyett a művészet erotikájára van szükségünk."

így van, érthetünk egyet. És íme...

Villányi, gondolom, szintén készségesen igazat ad Sontagnak, hiszen könyvei ezt a fajta „erotikát" a gyakorlatban is igyekszenek megvalósítani, igazolni.

[A VÁGY VILLAMOSA ÉS AZ ÁLMOK TÜKRE]

A villamos-versek kissé földközelibbek, kevésbé éteriek, de ugyanúgy a szerelemről szólnak, és - talán legtöbbször - az álom működéséről, mechanizmusáról, amit a verscímek is, mintegy az álomfejtés kulcsszavai, egyértelműen jeleznek (A piros esernyő, A kék pulóver, A fűfoltos bugyi, A szemüveg stb.). Villányi módszere hasonló lehet Marcel Proustéhoz, gondolom - a kutatás-keresés közben Álmok című írását böngészgetve. Hasonló tehát, miként Proust alvás közben egy lányt képzel maga mellé, „álombéli lányt, mintha valódi kedvesem lett volna", vagy ahogy álmában gyerekkora színhelyén sétálgat, felidézve kellemes és kellemetlen élményeket.

Az ilyen és hasonló élményeit Villányi is a nappali ráció fényében mosdatja. Meséli el, és maximálisan kontrollálja. És hiába tolódnak, csúsznak el az események és az okok az álomban, Villányi kihagyásos és időnként meglepő részletekkel tarkított, de nagyon is kerek és valóságos, összefüggő (rövid) történeteket ad elő.

A szabadkai villamos keletkezését ismét egy utószójellegű írásban fikcionálja, amelynek csak az utolsó bejegyzését idézem (a szöveg hosszúsága miatt):

Álmomban Szabadkán bolyongtunk Kormos Istvánnal. Miután megmutatta a varázsló kertjét, kezembe nyomott hetvennégy villamosjegyet, s magamra hagyott. Kapaszkodtam órákon át, hallgatva az utasok beszélgetéseit. Már kilyukasztottam az utolsó jegyet is, amikor egy éles kanyarban kirepültem a nyitott kocsiból, éppen Kormos előtt huppanva földre. Sóvárogva néztem a villamos után, s mormoltam. 'Látod, ez az én formám'.

Csáth az álomról írott tanulmányában elmesél egy Freud praxisából való példát. A példa úgy szól, hogy egy huszonéves lány azt álmodta, az öccsét halva látta. Freud szerint ez nem azt jelenti, hogy a testvére halálát kívánná, az okot mélyebben találta meg. A lány kishúgának halála alkalmával találkozott egy férfival, aki nagyon tetszett neki. Az újra- láthatás vágya hajtotta szemére ezt a kegyetlennek tűnő álmot.

88