Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Cseke Péter: „Hálát kell adnom a kisebbségi sorsnak”

csillaga volt. Idő kellett ahhoz, hogy megértsem: Makkai könyve utat tört Erdélyben Ady számára, az Ady-recepciónak egy hatékony és rendkívül maradandó értéket képviselő megnyilvánulása volt, másodsorban pedig az új generáció számára, áttörte azt a konzervatív, maradi irodalomszemléletet, amely akkor az irodalmi életben, különösen az oktatásban uralkodott. [...] Ezek az emlékek és ezek a bennem máig munkáló szellemi, erkölcsi élmények azok, amelyek idehoztak, és amelyek elmondatták velem, amit megpróbáltam szavakba önteni. [...] Ez az örökség, ez a hagyaték - noha senki sem akar manapság kisebbségi lenni, és a kisebbségi fogalomnak megint egy pejoratív kicsengése van, és függetlenül attól, hogy mi az elnevezés, mi a megnevezés és mi az önmeghatározás -, amely ezekben a kötetekben és most a László Dezső-kötetben számunkra hozzáférhetővé vált, mindmáig egy nélkülözhetetlen szellemi és erkölcsi fegyvert jelent." (Három nappal később azt írja be naplójába, hogy rögtönzött emlékezésében épp a lényegről feledkezett meg. Arról, hogy 1973-ban közreadhatta László Dezsőnek az Erdélyi Fiatalokról írt tanulmányát.)

László Dezső a két világháború közötti kisebbség-ideológusok második nemzedékéhez tartozott. Ady, Móricz, Szabó Dezső, illetve az ő szellemi felmenőik mellett nagy hatással volt rá Makkai Sándor püspök szemléletváltó paradigmát és erkölcsi megújulást hirdető bátorsága. Ma már világosan látszik, hogy a hetvenes évek legelején, amikor Gáli Ernő a kisebbségi humánum, a népi humánum, a kisebbségi etika, a közösségi etikum, az erkölcsi felelősség fogalmát próbálja definiálni az 1968-as változások után az eredeti gondolkodásnak utat nyitó Korunkban, szemlélet-tágító hatással voltak rá a László Dezsővel folytatott beszélgetések is. A humanizmus viszontagságai című kötetére ugyan még „rányomja bélyegét", hogy az a Politikai Könyvkiadónál jelent meg 1972-ben, de az idők változásának jeleként ebben a kötetben már „nyomát sem leljük" az ötvenes években uralkodó „ideológiai megbélyeg- zések"-nek. A „kisebbségi humánum" című tanulmányában például empátiával ír Makkai Sándor, Tavaszy Sándor, Imre Lajos, Paál Árpád, Ligeti Ernő, Kacsó Sándor, Balázs Ferenc, Jancsó Béla, László Dezső idevágó munkásságáról. Kiemelten szól Makkai Magyar fa sorsa és a Magunk revíziója című könyvéről, illetve „a kisebbségi élet ajándékairól" értekező László Dezsőről. „A kisebbségi életnek mint sajátos, egészen új életformának a megfogalmazásában László Dezső rokon nézeteket vall azokkal az etikai érdeklődésű politikusokkal, jogászokkal és pedagógusokkal, akik a kisebbségnek mint a nemzettől eltérő, külön egyéniséggel rendelkező etnikai csoportnak a meghatározását próbálják körvonalazni."16

2. Az 1996. június 22-i naplóbejegyzés ezzel kezdődik: „Eltemettük [Balogh] Edgárt [főszerkesztő-helyettesként G. E. örök vitapartnerét a Korunknál], akit római katolikus rituáléval búcsúztattak. Jakab Gábor rendkívüli szellemi-erkölcsi-pszichológiai teljesítményt nyújtott, s így számomra a szertartás felemelő, katartikus élmény volt. Milyen kár, hogy Jakab egyházi státusa nem túl magas, de a Keresztény Szó főszerkesztőjeként is kétségtelenül a II. vatikáni zsinat szellemét képviseli." És ezzel fejeződik be: „Ezekben a napokban megjelent a Forrás 6. számában közölt Makkai-esszém, amelyet a Látó 7. száma is átvesz. Cseke Péter köszönte könyvei értékelését, az írás tényleg nem rossz. Talán a tervezett, a felelősséget taglaló új könyvem egyik fejezete lesz."17 18 Azzá vált. Az Önrevízió és felelősség (A „Makkai-dosszié" viszontagságai) az életében megjelent utolsó kötetének, A felelősség új határai18 harmadik - címadó - fejezetének élén olvasható. Magam pedig a „hosszú évek óta egymással érintkező témáink, ösztönző együttműködésünk" jegyében fogant - 1999. június 27-én kelt - ajánlását is olvashatom, a „baráti ragaszkodás" jeleként.

16 Uő.: A „kisebbségi humánum”. In: G. E.: A humanizmus viszontagságai. Politikai Könyvkiadó, Bük., 1972. 288-301.

17 Uő.: Napló II. 1990-2000. 352.

18 Uő.: A felelősség új határai. Napvilág Kiadó, Bp., 1999.

80