Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Cseke Péter: „Hálát kell adnom a kisebbségi sorsnak”
Ezt a ragaszkodást különben 1974 óta egészen a haláláig érezhettem, különösképpen pedig a népi irodalomszemlélet erdélyi érvényesülését bemutató doktori értekezésem megvédése és a Számvetés szerkesztése (1995) idején, jóllehet Konmír-szerkesztőként - miként a Napló második kötetéből kiderül - a személyemet illető „türelmetlenkedéseit" is kiprovokáltam. A Makkai-esszé közvetlen előzménye a Keresztény Szó 1990. augusztus 19-i számában látott napvilágot, s ebben a körülötte - ő úgy érezte, hogy nélküle - alakuló világra is rákérdezett: Ma sem lehet? A kisebbségi sors 1937-es vitáját egy évvel korábban Budapesten felidéző NEM LEHET című dokumentumkötetre19 reflektált Makkai Sándor születésének századik évfordulóján. A fél évszázaddal később újraindult - és azóta is tartó - kivándorlási hullámmal próbált szembeszegülni, amikor az erdélyi katolikus folyóiratban kifejtette: „A hétköznapok sürgető gondjai és igényei nyilván elsőbbséget élveznek, de ne feledjük azt sem, hogy az eszmék és az eszmények nélküli életről előbb vagy utóbb bebizonyosodik, hogy az valóban nem emberhez méltó."20 Azóta ez ugyancsak bebizonyosodott. Amiként az is, hogy az európai integráció távlatában az értelmiség felelősségének „új határai" is beláthatóbbakká váltak. Ebben a történelmi dimenzióban elemzi a kilencvenes évek derekán a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál frissen megjelent LEHET - NEM LEHET? kötettel21 bővült „Makkai-dossziét". Nem rejti véka alá, hogy mindkét gyűjtemény mélyen megrendítette. Nem egy politikai krimi szálait keresi a máig feloldatlan „Makkai-rejtély"-ben - bár ez az olvasat is lehetséges -, hanem a kisebbségi sors „befejezetlen drámájaként" éli újra s értelmezi a történteket. A két mű megjelenését nemcsak „egy kor- és mentalitástörténeti búvárkodás sikereként" könyveli el - a „körülmények hatalmával" szembeszegülök erkölcsi bátorságára is felhívja a figyelmet. Hiszen ezek a kisebbségi létértelmezések „cselekvésképtelen időben" születtek, amikor a kutatóknak és a „szövegértelmezőknek" dacolniuk kellett „a szekuritáté gyakorolta megfélemlítésekkel". Az értelmiségkutató szociológus empátiája nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy ifjúkorától idegeiben hordozta az illegális tevékenység „szigorú konspirációs szabályait". A körülmények változásáról írja: „Míg 1937-ben nyíltan lehetett vitázni a kisebbségi lét lehetőségeiről, értelméről stb., a pártállami zsarnokuralom alatt egy ilyen eszmecserét Csak a szigorú konspiráció szabályainak betartásával - a nyilvánosság kizárásával - lehetett megszervezni. A régi dráma új szereplői fájdalmasan (némelyek rezignáltan) élték meg, hogy az ellehetetlenülés, az értelemvesztés a mélypont felé tart. A magyar - identitásőrző - intézmények teljes felszámolása már-már visszafordíthatatlannak tűnő leépítést indított meg. Erről árulkodik az a több hozzászólásban is jelentkező felfogás, mely szerint az atomizálódás, a bomlás mérete akkora, hogy immár bármilyen közösségi elköteleződés vagy feladatvállalás korszerűtlennek, feleslegesnek minősül. A totalitarizmussá torzított kollektivizmus elleni - teljesen érthető - lázadás az egyéni szabadság és a jogos önérvényesítés lobogója alatt tagadta meg a helytállás, az ittmaradás követelményét." Ha a hetvenes évek elején még reménykeltő lehetett, hogy az újabb értelmiségi nemzedékek számára felragyogtatta a szellemi felmenőink munkásságában felfedezett kisebbségi humánum, népi humánum, kisebbségi etika, közösségi etikum, erkölcsi felelősség fogalmi töltetét, a kilencvenes évek derekán keletkezett írásaiban a szkepszis árnyékolja be ezek 19 Nem lehet. A kisebbségi sors vitája. Válogatta Cseke Péter és Molnár Gusztáv. Az előszót írta Cseke Péter. Az utószót és a jegyzeteket írta Molnár Gusztáv. Héttorony Könyvkiadó, Bp., 1989. 20 Gáli Ernő: Ma sem lehet? Keresztény Szó, 1990. 28. 21 LEHET - nem lehet? Kisebbségi létértelmezések (1937-1987). Sajtó alá rendezte Cseke Péter. Mentor, 1995. 81
