Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Tandori Dezső: A (téma)körökön kívül (és belül); Egy vers kiegészítése; Szabad önkallasztó vers; Kallasztott pótdal; Egy kallódó írás; Kallasztott záróvers, itt

Nem volt borom, szerelmem, cigarettám, sorsom a Párkák tréfaságnak hitték, és minden elképzelhetésem fogytán, hülyének, ügyem a kezembe tették:

„Játssz vele! Mint sipkájával majom!"

De én utolsó madaram halálán okosabbat tudtam. S nem mondhatom!

S átforduláshoz sem kellett a PÁLKANY!

Egyéb-ez

Ez az a nap. Mely minden kicsinyes fényárny-osztás helyett csak egyformára nyes akár egyformát is, s azt szerfelett.

Jó lenne lemenni cigarettázni, borért vagy másmiért.

Csak a szárazságom fog lenn elázni, bármi, amire már fölért.

Föl? Le? ez már a menny, ez a pokol?

Nem hihetem! És semmi ritmus.

Semmi szó! „Neked itt: kuss!"

Szívem nem várt fölénye, tüntén, így dobol.

Kettős

Levonnám az óv szert, nyugodjék, mi perc, nap, hónap, születésnap, nagy örökélet! - jöjj, örökség/ bocsáss magadon át, te, végszag!

(= finghassak ki; A. János)

cccc

Nem szoroztam. Beszartam, ha úgy adódott.

(Minek áldása rajtam, adván a túllevési módot?)

De már magam keresem a komolyság nekem is hihető változatát.

S mindegy, mi okság-morzsák visznek a nem-töprenghetésbe át.