Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Tandori Dezső: A (téma)körökön kívül (és belül); Egy vers kiegészítése; Szabad önkallasztó vers; Kallasztott pótdal; Egy kallódó írás; Kallasztott záróvers, itt

(Holtak! Mi ugyan tudjuk, egyelőre utánatok még élők, nincs „keresztül''. Életnek, halálnak szeme se rezdül, nélkülünk mind - boldogságára pőre!)

Szabad önkallasztó vers

(Mintegy kallapszus, mint kalap szar)

Kallasztom magam. Bár nem halasztóm, nem port hladl, félreütve, haladás, hladár, hlaputyár, nem, port nem halaz, halasok, rák, hiba, talnok, hivatalnok, hibadalnok féle ékem nincs, nam halogatok semmit, mint hamleti királyf nam, nem, sinc, félreütés, beszédem teljesen egyszerű lesz, mint III. Richárdnak a muterja - milyen igaza volt! francba Richárddal! - beszélt. Nem halaszthatom magam, kallasztom csak magam, nem azt halasztóm, hogy egy madárkát ismét befogadjak, mindenki ebben bízik, na ja,

„mindenki", erre biztat még feleségem is, és ahol szívességbe kérhetem - bár pénzért, neveljék fel alapszintre, azt a kallasztást nem vállalom, nekem madár meg ne haljon itt többé, mind azt várnák, egy verebet vállalok. De én azt érzem: mi az, hogy még egy verset megírok, esszét stb. Mi az, hogy egy könyvem lesz még, mi az, hogy küzdők a meglevéőkért, mim lesz azzal?

Nem lélekben értem és nem is pénzben,

és nem trófea semmi szeretet, barátság, szerelem,

bor, cigaretta, pucsánkafának szantáljára ribdalt

futyasztott ginyifej Kepunculából,

nem mérhető, mert nincsen mérték-egység,

semmi, amit elérünk, ami kötelesség - s akkor minek, jó úr?

Ezt érzem, íme. „Mi is minek, bármi minek, minden minek."

A futymándi kegulus emlékére

épp úgy verhetnék szüzérmét, hogy csattog

s frecseg, mi, ahogy Barbár Róza Richárdot meghódolnám

szoborral euródollárért. A Kekindurok Szigetét

az időszámítás előtti időszámítás

jövendő évezredéből ugyanúgy feltalálhatnám

vulkáni fatalajon, mint a Fokföldi Ibolya - Sarkköri Gulág