Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Csiki László: Kutya a háznál (regényrészlet)
Gubbasztottam a homályos hotelszobában, haditerveket készítettem. Tíz óra lesz mindjárt - úgy éreztem: egyszer indulnom kell, a kigondolt terv szerint, írtam, rajzoltam közben hanyagul. nmmmmmmimmi mimii mill!!! mm mm m Ml !!! ! ? ??? ?????? ??????????????? ????????????????????? Lehet, hogy fordítva - felfordítva - áll a tétel. Szégyelltem egy kicsit a művemet, amiért gyöngeségemben létrehoztam, és mások, lopakodók, olvasó ügynökök, ügynök-olvasók elé tárom, hogy azt gondoljanak róla, amit akarnak. Ebbe a szabadságukba már nem avatkozhatok bele, nem helyesbíthetek. Hiányzóm saját művemből, a szavakkal együtt. Ok pedig feltöltik hiányom űrét a gyanakvásukkal. Az a dolguk. S én bőven adtam nekik. Hadd törjék a fejüket. Lehetőleg a falon.- A nénikémnél vagyok, ha keresnének - mondtam az idős recepciósnak.- Majd szólnak, ha kell - motyogta.- Ha jól emlékszem, Heisenberg mondott egy példát a tér-idő kapcsolatáról. Van egy hosszú cső. Az egyik végén is belenéz egy egér, a másik végén is belenéz egy egér. Miért nem látják egymást?- Mert sötét van a csőben - mondta a recepciós.- A csőben nincs sötét - okítottam ki. - Azért nem látják egymást, mert az egyik hétfőn néz bele, a másik meg kedden.- Vakegér - mondta a portás.- Ez a jelszó - tódítottam a tréfát. - Ha azt mondom: vakegér, maga arra gondol: hétfő, illetve kedd.- Karácsony - mondta. Komolyan mondta, a szeme is kifordult. - Boldog, szabad karácsonyunk lesz. Higgyen nekem.- Miért, eljön a Jézuska?- Még az is lehet. De nélküle is boldog karácsonyunk lesz. Higgyen nekem. Biztos voltam benne, hogy ez az ittfelejtett, edzett öregember ismerte az apámat. Túlélte, mindenesetre, de szemmel láthatólag az is sokba került neki. A hallban egyetlen sötét öltönyös alak ült az egyik tükrös oszlop mögött: egy másik tükörben láttam meg.- Nyugodtan adja oda neki a kulcsomat - mondtam a recepciósnak. - Elvezni fogja, amit talál. 15
