Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 9. szám - Csiki László: Kutya a háznál (regényrészlet)

benne és korcsolyázik rajta. Ha gyönge a fény a boltban, növeszt egy harmadik szemet. A füle meg beforr.

Emnél az unokaöcsém nyitott ajtót, éppen ő, Kutya. Ismertem tehát az ismeretlen férfit a képen, az ajándék dobozban. Búvárruhában volt és zokniban, az előszobái szekrényen ott hevert az ablakos fémgömb, amit majd a fejére csavar, és az ólomtalpú bakancs, nejlonszatyorban. Szárazon roszogott rajta a gumírozott vászon.- Ó, te vagy - mondta. - Akkor gyere be.- Nem tudják, hogy idejöttem - mondtam.- Kutya tudja - mondta Em a konyhaajtóból. - De Kutya úgyis munkába készül.

Kutya szófogadóan szedelőzködött, bár alig fért el az előszobában, s amikor hozzám ért: hideg volt rajta a gumi. Fényesre borotvált, tar koponyája olyan, mint egy másik, egy kisebb búvársisak, amit nem vesz le éjszakára sem.- Mit hozzak neked? - kérdezte, és nehézkesen Em felé hajolt egy búcsúcsókra.- Lehet, hogy nem is leszek itthon - mondta Em, és elhúzódott.

Kutyának naponta - télen, nyáron - alá kellett merülnie az elárasztott bányagödrökbe, hogy felhozzon ezt-azt. Rendelésre dolgozott, megmondták neki, mit keressen, és ő megtalálta. Feltúrta a víz alatt a hivatali fiókokat, összemarkolta a péppé ázott iratgyűjtőket, benyúlt az addig titkolt rejtekekre a szobákban és a padlódeszkák alá, előszedte az értékesebb holmikat, emléktárgyakat, be nem szolgáltatott gyűrűket, násfákat, iratokat, melyek most fontosabbá váltak, mint amennyire titkosak, és tulajdonosaik inkább vállalták őket, a felelősségre vonással együtt, semhogy elveszítsék. Kavargóit körülötte az üledék: fekete viráglevél, jegykendő és kaucsukbaba. Magánmunkát is vállalt Kutya, lakásokból menekített vízálló dolgokat, s azokból mindig hozott Emnek ajándékot. Hivatalból soha. Az új helyre költözött hivatalnak viszont leadta a felhozott magánholmik listáját.

Kutya ma a jég alá készült, a földhivatalba, több rend hosszú, vastag, agyonmosott - Em-mosta - fehérneműt vett a gumiruha alá. A kesztyű és a bakancs csatlakozásánál úgy csörgött rajta a csavarmenetes fémkarika, mint a kar- és bokaperec. Bohóc is volt Kutya a gumiruhában és anélkül, meg mazna alak is. Sértett, sőt megalázott, hogy vele állt össze Em. Akadt volna kemény faszú legény a környéken elég. Vigasztalódva, sóvár reménnyel gondoltam arra, hogy azért választotta éppen Kutyát, mert az nem ilyen, nem élvezkedni akar vele, talán közel sem engedi magához, amilyen. Csakhogy mégis vele volt. Ha más nem, Kutya megleshette, amikor fürdik.

Kutya elcsörömpölt-elsusogott, ki a fagyba, ami lassan elrágja rajta a gumihuzatot. De alig csoszogott át a havas előkerten, terepjáró állt meg a kapunál, és Kutya beszállt - beszuszakolódott - a melegbe, egy kék felöltős férfi mellé. Lazán szalutált neki.

Kutya a kapcsolat a régi és az új város, a kedves titkok és a felszínre hozataluk, a nyilvántartásba vételük között, gondoltam. Azok a titkok pedig elmállanak a levegőn, azért is veszik leltárba valakik, hogy legalább a nevük, sorszámuk tanúskodjon: ellenük. Sok mindenre gondoltam én ott, Em - és Kutya - előszobájában, hajnali fél hatkor, csak arra nem, amire akartam vagy kellett volna.

6