Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 9. szám - Kovács András Ferenc: Rimbaud Etiópiában (vers)
Kovács András Ferenc Rimbaud Etiópiában (Búcsú P. Demenytől) A nincs ragyog, delel, menny bőrén minden estül: Fátylakba bújt az űr, mint tántorult fabálvány, S csak tébolyult totemnek kell ennyi mindenes tüli, Hogy lengén fedjen el, míg pállott húst zabálván Rágódik renyhe nép, ha múltba néz ma messzin, S vak fétisekhez esd Soa, Harar, Bubassa, Hogy rossz szomszédjait nyomor s harag nyuvassza, Pedig körös-körül mindenki fél abesszin, Vagy tán egészen az, vagy galla, vagy szomáli Szamár- vagy lelkipásztor. Lám, kedves Demeny, Költészet is tenyész itt, s egyéb vad anomáli: A térdeplő tevék közt pár demons jemeni Hajcsár s tudós imám imázva vet izsópot, Áldást, szitkot, kölest szór minden oromóra, S a rímlő.s, torz beszéd fülünknek örömóda, Mert boldog az, ki más, ki játszhat etiópot, Ha híre túlhatolt tán Tadzsurán vagy Tigrén - Csak én vagyok bolond. Csak én extrém abesszin, Kit éhes láz emészt, s rángat furán a migrén: Vérem rohadt azúr, zöld nyelvem néma meggyszín, De szájam törzsi dögkút, kiszáradt amharául, S a szó szakadt kalandor, kit szikkadt oázis vár, Mert elpusztult a nagy Pán, s megpukkadt Boáz is már, S a mennybolt terhe most cigány váltamra hárul, Ha tamtamokra csap szét versekből poén, friss nyál, Tatam, totem, tatam, kell lenni mindenes tüli, S takarni azt, mi pőrébb, nagyobb a poézisnál, Tatam, totem - s tetemnek elmenni mindenestül.
