Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
egy kis gond, sőt, akkor úgy gondoljuk, hogy összedől a világ, de mi, akik a régi kultúrában is éltünk, tudjuk, hogy mobil nélkül is van élet. De vezetékes telefon nélkül mindenképpen! Balázs Géza Z zaj I. Közlekedés, dzum-dzum zene, petárda, tűzijáték. A természetben nem létezik, a vízesés hangját, a madarak énekét, a ragadozók bömbölését sem sorolhatjuk ide. De ha az Amazonas hajóján Caruso énekel: az már zaj. (v. ö. Wemer Herzog: Fitzcarraldo) Gyöngy Lajos zaj II. A Hiánylexikonban többen is írtunk a csend hiányáról. De nemcsak a csend hiányzik, hanem azok a neszek is, amelyek csak a csendben válnak érzékelhetővé. Illetve: amelyeket csak a csendhez szoktatott füllel foghatunk fel. Ép hallással. Egészségesen megmaradt idegrendszerrel. Azokból a jelenségekből, amelyek mai életünkben túltengenék, tehát a fölöslegesség tartományába rendelhetők, a környezetszennyező anyagok, a hihetetlenül megnövekedett civilizációs szemét mellett az egyik legbántóbb, legkárosabb elem a zaj. Nemhiába hívják zajszennyeződésnek. Zúgnak a gépek, zakatolnak körülöttünk a háztartásban, az utcán, a munkahelyen elviselhetetlenségig felfokozott hangerővel. S tehetetlenül tanakodunk, miért a sok fejfájós gyerek, felnőtt. Mitől növekszik a neuraszténiások s más idegrendszeri bántalmaktól szenvedők sokasága? Felfoghatatlan, miért nem tesz ellene semmit (alig valamit) az emberiség. Mint ahogy az is érthetetlen, a környezetszennyezés ártalmait miért tűrjük ilyen tétlenül, megadóan. Ám nemcsak a kényelmünket szolgáló civilizáció követel tőlünk túl nagy áldozatot használati tárgyaink zörejei okán. Nemcsak az úgynevezett következményes zajokkal kell számolnunk, az ember mintha mind nagyobb zajok keltésében lelné kedvét - minden cél, ok nélkül is. Vagy épp a tudatában, a személyiségében, a környezetében fájóan tátongó űrt kell kitöltenie valamivel, amire nem is kell odafigyelnie, ami csak úgy van. Mintha magától értetődő volna. Korunk zenéje - legalábbis az, ami mindenütt ömlik, árad kikapcsolhatatlanul és feltartóztathatatlanul - nem zene már régóta. Zaj, dübörgés, dörgés, döngetés, gépi úton előállított és mesterségesen fölerősített, monoton ütéssorozat. Schönberg rádióellenességét idézve Milan Kundera pöröl ezért korunk emberével Nemtudás című művében. „A rádió volt az erecske, ami mindent elindított. Aztán jöttek a hang átjátszásának, terjesztésének, fokozásának egyéb technikai vívmányai, és az erecske roppant folyammá dagadt. Azelőtt a zenét az hallgatta, aki szerette, ma szünet nélkül üvölt mindenhol, nem érdekli, kívánjuk-e hallgatni, üvölt a hangszórókban, az autókban, a vendéglőkben, a felvonókban, az utcákon, a várótermekben, a tornatermekben, a Walkman füldugaszokban, átírt, áthangszerelt, kivonatolt, szétszabdalt zene, rock-, jazz-, operafoszlányok, áradó katyvasz, nem tudni, ki szerezte (a zörejjé vált zene anonim), se kezdete, se vége (a zörejjé vált zene nem ismer formát): a zene szennyes habjaiban vész oda a zene."(ford.: N. Kiss Zsuzsa) Dobozi Eszter 162
