Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
Varsányiné mestersége Naponta 100 tonna reklámot nyomnak rá a városra, 100-at vagy többet vagy kevesebbet, sokat. Duguláselhárítás, a fiikar mindenit, hülye azért nem vagyok, információs hetilap, szolárium, utazási iroda, építés, bontás, lakópark, lakáscsere, bevásárlóközpont - valóságos kincsesbánya a jövendő történészeinek, mint ahogy a száz esztendővel ezelőtti szintén az a ma történészeinek, azoknak persze, akik nem olyan nagyvonalúak, hogy csak a politikatörténet a történelem nekik, ülésezett a minisztertanács, az Országgyűlés, megnemtámadási szerződést kötöttünk, kiléptünk, beléptünk, így cselekedett, úgy tett a kisgazda, a nagypolgári, a félparasztpárt, a hegyvidéki, a szélső, a szélsőközép, az aljapárt, a színepárt, nemcsak a nagyvonalak, a kicsi satírok is szemrevalók a szemükben, s a kettőből készítik el azt a történelmet, amelyből megtudjuk, hogyan készítettük mi a történelmet. Nem valami új eszme, nem valami tetszetős, de megjárja. Az az egyveleg, amely a kettőt szimbiózisba hozná, az a történelem. A reklámok a hajszálvékony satírok, az árnyaló vonalacskák. Megismerhetjük belőlük, ki mivel, mi kivel kelleti magát, egy kor szükségleteit és kínálatait. Például atomháború után „Hozott szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné." Varsányiné cédulája az Operaházzal szemközt az élet ravasz akarata. Varsányiné volt és lesz. Az ő céduláival hullik tele a város, egész iparágat üzemeltet, amely a régi világ összeroskadása után virágzott fel. Ezerszámra járják a várost, az egész országot Varsányiné alkalmazottjai, a munkanélküliek, a jövedelemkiegészítők, akik jobb híján a cédulák cipelésére szegődtek el hozzá: kerekes, fogantyús, függőleges állású vászon kocsikat húznak maguk után, a tömegházak előtt találomra megnyomják az egyik csengőt, bemenetelért esdekelnek, s a lépcsőházban kiosztják, mint a kártyát, a hírverő papírokat, minden postaládába egyet, a többit pakliban valahová, bármire, ami tart. Magyarországon még nem jött divatba, amit Berlinben láttam: nyomtatott, tehát üzleti alapon gyártott cédulát ragasztanak a postafiókokra: „A reklámoktól kíméljenek!" Még nem érkezett el hozzánk, így aztán ömlenek, gyűrődnek a füzetek, a lapok, Varsányinénak egyelőre ez a nagyobb üzlet. Ha elérkezik az ideje, ő is azzal a felirattal vállalkozik: „A reklámoktól kíméljenek." Tizenöt éve özönlenek a reklámok egyforma dühösséggel. Volt persze origó, ahonnan nyújtózkodni kellett, először mérsékelten, hosszú időszakasz óta azonban már egyenletes bolyongással megy, megy, furakszik előre, mint József Attila versében a hűs udvar téglakockáin a szappanos víz. Hogy én már hány nyelvet megtanultam, hány jogosítványt szereztem, hány olasz bőrkabátom van már! Szoláriumokba, masszázsszalonokba járok, dugulásaimat elhárították, ablakomat légszigetelték, záramat megjavították, én vagyok az ideális ember. Operaházat nekünk, nem egérirtót! Az egér már ki van irtva. Szép lassú sorokban haladunk előre a pénztár felé, Beethoven szól a hangszóróból, az üzlet szíve szépen, egyenletesen ver, mindenki nyugodt, senki sem siet - egymásra találtunk. Győri László vásárlás-bevásárlás Mostanra - büszkén hirdetik - „életformává" vált, életformává, amely leginkább a hétvégeken gyakorolható, s amely több órányi remek 159
