Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
sokszor igen drága papíron előállított reklámanyagot nyakló nélkül állítják elő. Tudják a megrendelők. Már hallottunk ígérgetéseket arról, hogy megadóztatják az efféle kiadványokat. Az ún. papíralapú reklámfolyam azonban (ahogyan az elektronikusan terjesztett is) szüntelen árad a legjobbnak, a legújabbnak, a legkorszerűbbnek vagy éppen a legolcsóbbnak, leggazdaságosabbnak kikiáltott áruról. Nélkülözhetetlennek hirdetett szolgáltatásról. Ilyen-olyan akciókról. Látom, nem olvassa el senki ezeket a nyomtatványokat. Naponta csordultig telik meg velük a levélszekrények mellé odaállított szemétkosár. Mennyi fölöslegesen elhasznált papír, festék, munka! Az előállítás fölöslegesen koptatott gépei menynyi fontosabbra is használhatók volnának! A szállítójárművek! A fölöslegesen elfogyasztott üzemanyag! Milyen fölösleges a kézbesítő járása-kelése házról házra, postaládától postaládáig? Hogy itt most ne is beszéljünk a fölöslegesen működésbe lépő - a pénztárcánkat nagyon is érintő - árképző tényezőkről. A fölöslegesen lekötött munkaerőről! Miközben hiányoznak a munkaerőpiacról a legkülönfélébb szakmák művelői. Tudjuk, milyen nehéz megbízható mesteremberekhez jutni, ha elromlott használati tárgyainkat nem kidobni, hanem - ósdi szokásainkhoz makacsul ragaszkodva - megjavíttatni szeretnénk. Halljuk, a kórházakban nincs elég ápoló. Nincs, aki utcát söpörne, havat lapátolna, a városokat, útszéleket, erdőket a szeméthalmoktól megszabadítaná... Dobozi Eszter szórólap III. Elegem van a rengeteg szórólapból, papendekliből, amelyeket úton-útfélen kezembe nyomnak, légyen bár szó jó ügyről vagy rosszról. Egy ideje elvből nem veszek kézbe egy ilyet se, bárhogy sajnálom a szerencsétlen osztogatókat. Undorodom a két lépéssel odébb szórólappal teli kukától. A kicsor- gó, földön hányódó lapkötegektől, bármily fontos ügyről (szavazásról, egyébről) legyen is szó. Elvi szinten elfogadom, hogy ezt így kell csinálni, nyilván szükséges a marketing, de a gyakorlatban a francba kívánom. Engem még efféle papendekli soha semmiről meg nem győzött. Túró Rudit sem azért veszek, mert félévente új a csomagolása... Lackfi János Szorongás A félelemtől ments meg, Istenem. Ne reszkessek sírva magamban, vizes, szürke, hideg falak között ne futkározzanak patkányok alattam, ne nézzem rángó bajszukat, ne halljam, amint a cső csepeg, furcsa vinnyogásuk, körmüket a cementen. Sötét sarkokban megbúvó szakállas, riadt vagyok, mint egy vadállat, és Te nem őrződ az odút. A szorongástól nem óvod meg elgyötört fiadat. 144
