Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
teni. Szerencsére ilyen volt az a perzsa szakon már tanító srác, aki egy perzsa és egy francia középkori eposzt hasonlított össze egymással, mégpedig az ellenség képének és fogalmának tekintetében. Nem állítom, hogy a perzsa terminológiai ínyenckedés hegycsúcsait ne födte volna előttem némi homály, de témavezetője közt, aki értett ehhez is. Viszont a fiú nemcsak átrágott több ezer ősöreg francia és perzsa verssort, de értelmes összefüggésekre is akadt közben. Lackfi János Számozott szavak Ülök a filmszemlén, egyszer csak fölnevet a közönség. Valami humoros helyzeten? Egy szellemes mondaton? Ülök otthon, olvasom az irodalmit, ami rendszeres időközökben, havonként vagy kéthavonként, évenként vagy tízévenként ismét visszatér, s hallom, ahogy a filmszemle nézői ismét fölnevetnek. Ülök otthon, kinyitom a televíziót, s hallom, ahogy a filmszemle nézői fölnyerítenek. Megyek dolgozni, ülök a villamoson, és egy új regényt olvasok; még csak a tizedik sornál tartok, s buborékosán máris gyöngyözik a filmszemle nézőinek naiv, együgyű, szívből jövő kacaja. Ugyanezen a villamoson U. T. vagy. K. I., M. Zs. vagy Tömörkény könyvét betűzgetem, s hallom, egy nő kiejt valamit a száján, felszáll két bűzölgő csavargó, s egymás után olyasmiket hallat, amiket tudományosan mondatoknak lehetne értelmezni, de én nem vagyok nyelvész, ennélfogva nem értelmezem a hallatott hangsorokat mondatoknak, de úgy látszik, más laikusok mégis mondatoknak bírják őket értelmezni, mások, a filmszemle nézői, mert ők, akik ezen a villamoson is jelen vannak, még ezeknél a hangoknál is hangosabb hangokat hallatnak, és e hangok a kuncogás, a kacagás, a kacarászás, a vihogás, a vihorá- szás, a röhécselés, a röhögés hangjai. Ugyanazon kacarásznak, amin már az Eufrátesz partján, Athénban, Rómában, a középkorban, az új földrészen, amin az indiánok, amin a malájok, amin az egész emberiség mindig, mindenhol: a durva, a durvábbnál durva, az abszolút, a fokozhatatlanul durva szavakon, a trágárságon. Üljön be, kedves olvasóm, a színház legújabb, ma játszódó előadására, s ha Ön fél órán belül nem hall egy 1. számú, egy 2. számú vagy egy 3. számú szót, a szünetben olyan italra hívom, amilyet csak óhajt. A lap karácsonyi száma? A második oldalon a 4. számú szó az 1. számú szóval elegyítve. A szavak 1-től 10-ig vannak számozva, ennek a szótárnak éppen az a lényege, hogy végtelenül szegény és szerény. Igen, szerény, szolid, csendes, visszahúzódó, tartózkodó, sőt mi több: szende, szégyenlős, szemérmetes. Szegény, mert annál a nagyjából tíznél több szóra nem futja neki, hiába erőlködik, ennél a tíznél több lexéma nem fér bele, be van gyöpösödve, elaggott, vén, penészes, dohos fóliáns, hiába adják ki újra meg újra divatosan domborított aranybetűkkel a címlapján, bizony mindétig eufráteszi, nem tud bővülni, javulni, s ami a legszomorúbb, nem is fog soha. Hogy szerény, ezek után már nem is kétséges, miért. Elcsöndesedik, tudomásul vette, hiába ágaskodik, hiába kiabál, nem nő ki a földből, ennyi a vagyona, többre nem törekszik, kénytelen-kelletlen ennyivel gazdálkodik. Visszafogottan, szemérmesen, már-már szünetlenül pírral a lényegében, amiatt, hogy csak az 1. 138
