Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
Sz szakdolgozat Megtiszteltetés, hogy nyolc év után, már mint a Pázmány tanárát, államvizsgáztatni hívnak, külsősként az ELTE-re, tanulmányaim volt színhelyére. Igaz, a megtiszteltetés mellé egyéb, mondjuk díjazás, nem is jár, de ehhez idestova hozzászokik az ember a honi nyomorú oktatási viszonylatok között. A szakdolgozatvédések a szokott fazont mutatják. Akad jó pár mondvacsinált, link téma, tanulmány például egy Renaud nevű sanzonénekesről mint költőről. Nem a linkséggel van bajom persze, hanem az amatőrizmussal. Ha valaki svindlizik, legyen profi svindler, és ne izzadós tenyerű, begazolt svihák. Ha már kinevez egy popcsillagot kortárs költőnek, nézzen utána, vannak-e más kortárs költők is, nevezzen meg egyet-kettőt. Avagy legalább arról nyilatkozzék érdemben, hogyan s miben hatott Renaud-ra a többi sanzonista, Brei, Brassens és mások. Mik a különbségek, a hasonlóságok. Lenyomom szegény fiú osztályzatát, korábbi tanáraim, mostanra kartársaim közt biztos van, akinek megfordul a fejében, né, milyen kis szadista lett, ahogy átült a katedra túloldalára, pedig hogy majrézott ő is a vizsgákon. Különösebb kéjmámort nem érzek az akció közben, mindössze némi szomorúságot. És mindez még meg sem közelíti azt a fokát a zsenialitásnak, amelyet egy pécsi egyetemista simán átvitt az esztétika tanszéken, örök időkre magasra téve a lécet az utána következőknek. Diploma- munkájának címe ugyanis Kovács Ákos világszemlélete lett, a mondott jeles sztár költészetének alapján. A dolgozat átment, elfogadták, az illető diplomát kapott rá. Nehéz überelni. Most, itt, az ELTE-n egy másik linkóci az animációs filmekről adott be ismeretterjesztő kiselőadást, megbolondítva azt egy magyar rajzfilmes pasassal telefonon-faxon-mailen toldozott interjúval. Elég gyenge ügy, nem vagyok híve a magas kultúra hagyományos, elitisztikus szemléletének, de legalább ne a barlangrajzokon és a laterna magicán keresztül vezetgette volna a műfaj történetét, mint valami kimittudos kisiskolás (akitől ez szép teljesítmény lenne), inkább hozott volna ki belőle némi kultúrtörténeti, mentalitástörténeti izgalmat, elemezte volna a rajzfilmbefogadás elméletét vagy pszichológiáját, kutatta volna konkrét művek irodalmi vagy festészeti mintáit, tett volna különbséget gyermekeknek és felnőtteknek készült animáció között, és satöbbik hosszú sora. De ő még az Európa keleti, illetve nyugati felén készülő filmek összehasonlítása helyett is csak a vállát vonogatta. Azt mondta, semmi differencia. Meg hogy nincs pénz, nincs munka, ezen az EU-csatlakozás sem segít. Hát ezért a tanulságért érdemes volt öt évet egyetemen, hármat rajzfilmstúdiókban tölteni. Nem mintha jobban lelkesítene, mikor valaki egy egyébként filológiailag korrekt kis írásban azt bogarássza Marivaux-drámák kapcsán, mire akart „oktatni" ez a köztudomásúlag nem épületeskedő, erkölcscsőszködő, inkább az emberi kapcsolatok természetét, játékát kutató szerző. Aminthogy az sem dúl fel, ugyan mit írhat valaki ezredszerre, Mont Blanc-nyi szakirodalom után Victor Hugo és a katedrális kapcsán. Nem, csak az értelmiségi (vagy mondjuk úgy, értelmes?) szemlélet nyomait hiányolom, azt, hogy valakit TÉNYLEG, szemlátomást érdekeljen valami, és az illető képes legyen az anyagát normálisan átmozgatni, átemész137
