Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai

közigazgatási reform, alkotmányreform stb.). Ebből eleve következik, hogy egy részük felesleges -* duma. Vagy ha ez nem igaz, s egy sem felesleges, s rendre bekövetkeznének, akkor abba belegebednénk. Lehet, hogy ezért az ezen ügyekben tapasztalható folytonos erőlködés is felesleges.

Csatári Bálint

rontott nyelv Nem vagyok szégyenlős. Sőt, szeretem, ha érzelmes és indulatos emberek az érzelmeiket és indulataikat nyelvileg artikulálni tudják. Szeretem, ha édes -> anyanyelvem tűrőképességének határait is megismerhetem, a művész ugyanis az egyik első határsértő.

De ez a minket körülvevő nyelvi határsértés nem csak művészi, még csak nem is indulati. Ez az öncélúan használt durva nyelv: mostohán kezelt anyanyelv. Baba-arcú leányok beszélgetnek üvöltve, egymás között a buszon.- A Af...om. Egyiké is, másiké is.

Barátom (persze tanár) rájuk szólt egyszer:- Legalább ne dicsekedjenek azzal, amijük nincsen!

Pintér Lajos

rossz dolgok Azok a rossz dolgok, amik senkinek sem jók, fölöslegesek. Ha egy dolog legalább egy oldaláról nézve jó, és nem teljesen rossz, akkor az nem fölösleges. Ezzel viszont fölösleges vitatkozni.

Podmaniczky Szilárd

rossz olvasó Ő az, aki rendre félreérti azt, amit olvasott, miatta kell fölösleges -* előszókat írni a könyvek elejére. A ~, ha jól csinálja dolgát, a rossz olvasást, sokszor teszi, sokat olvas rosszul, mert sosem érti meg, mit akarnak a buta (fölösleges?) írók írni a buta könyveikben, sosem találja meg azt a jelentést, amit keres. Ezért sok könyvet vesz meg, piaci tényező lesz. A ~ tehát piacgazdasági szempontból (és az eladási listák okán) mégiscsak jó dolog, nem úgy, mint a -* semmilyen olvasó.

Balogh Tamás

rövidre zárt közbeszéd Vajon ténylegesen mi megyünk-e előre kortársi időzónánkban? Vagy éppenséggel a jövendő, vészterhes időtömbök közelítenek felénk? Akár tetszik, akár nem: ilyen, olyan módon mindnyájan reflektálunk e globális dilemmákra. A városi emberek - ha csak tehetik - leginkább kertes, hétvégi vityil- lóikba iparkodnak. A megszállott tévénézők tekintélyes tábora pedig egyre-másra a Spektrum vagy a National Geographie adásaira lyukad ki. Mintha egyre nyomasztóbb, elementárisabb csend-, nyugalom- és természetéhség munkálna bennünk. Minthogy bőven elegünk van zsivajos közéletünk politikai, gazdasági és jogi perpatvaraiból, s velük együtt a sajtó, a média hasonszőrű összeállításaiból.

Ki ne tudná már félálmában is, hogy nálunk a vízcsapokból is politika folyik? Lassan jobban ismerjük Torgyán József, Dávid Ibolya vagy Kuncze Gábor arcvonásait, mint közeli, kedves ismerőseinket. Habár ne legyünk türelmetlenek, igazságtalanok! Elvégre a közelmúlt időkben annyi, de annyi korszakos törté125