Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
nelmi, társadalmi esemény zúdult a nyakunkba, hogy mindezt önerőből aligha bírjuk tisztesen feldolgozni (lásd: rendszerváltás, szovjet csapatok kivonulása, NATO-tagság, egypólusú világ - arab terrorizmus, EU-tagság, délkelet-ázsiai és egyéb természeti katasztrófák stb.). Ámde a sajtóban, a tévében jórészt csak a konkrétabb, túlzottan rövidre zárt oknyomozások és disputák hemzsegnek. Igaz, a rendszerváltó pártok ideológiai viaskodása nyomán valamelyest megindult közeli és távolabbi múltunk históriai újrarendezése. Csak mi van akkor, amikor a jellegzetes, korszerű életformánkból adódó civil vészjelzéseket kellene komolyabban diagnosztizálni, prognosztizálni? Mondjuk az ijesztően terjedő neurotikus és depressziós jelenségeket, netán a környezetszennyezés mindennapi traumáit. Környezetvédelem? Környezetpusztítás? Ha oly gyakran emlegetjük e jellegzetes, riasztó fogalmakat, akkor alkalmanként miért nem vagyunk képesek mögéjük is nézni? S tisztesen megvallani: lényegében egy mesterségesen felpörgetett ember- és természetellenes társadalmi formációban leledzünk. Amelynek lételeme a globális hatalom, a féktelen gazdasági, kereskedelmi profitszerzés. Majd minden más csak ezek után következik. És nincs tovább. Még akkor se, ha mi momentán épp EU-tagságunknak örvendezünk. Holott a nyugati országok progresszív koponyái világosan érzékelik, hogy „[...] Európa tartozik azzal magának - és a világnak -, hogy kidolgoz egy másik civilizációs modellt, amely már nem egy végtelen anyagi fejlődés távlatával számol" (Denis de Rougemont). Szuromi Pál s sajtótermékek, „könyvek" Elárasztanak minket napjainkban az egyértelműen fölösleges ~, álkönyvek, könyv formában megjelent szellemi melléktermékek, hamar szétpukkanó léggömb-könyvek. Mert világosan el kell különítenünk az irodalmi értéket képviselő könyvet a semmit feltupírozó álkönyvektől. Régebben a ponyvairodalomról beszéltek, mások a „krimit" vetették meg - (nem tartva olcsó kriminek a kétségtelenül irodalmi műveket Dosztojevszkijtől Dürrenmattig) -, olykor a szentimentális lányregényt bírálták stb. Lehet kiindulópontunk Benedek Marcell írócsoportosítása; vannak dilettánsok, mesteremberek és író-művészek. Azt hiszem, teljesen világos a kitűnő irodalomtörténész véleménye, értékelés a különböző írótípusokról. De nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy napjainkban ismert televíziós személyiségek „könyvekkel" árasztják el a könyvesboltokat. És az ismertségük, népszerűségük révén - eladhatóvá válik néhány álkönyv. Érdemes megfigyelnünk a könyvesboltok kirakatait; középpontban legtöbbször a népszerű tévés személyiségek „alkotása" van. Az alkotás szót többszörösen idézőjelben indokolt használnunk, mert a divatos és érdekes, olykor a magánélet közérdeklődésre számot nem tartó tényeit közlő mű - nem alkotás, olykor más írja, vagy nevét elhallgató „négermunkás". És az alkotás csak író műve lehet, igazi stílussal, műveltséggel, szerkesztésmóddal stb. Az író - egyéniség, eredeti stílussal, látásmóddal stb., aki az emberi élet rejtelmeit, látszólag jelentéktelen kis rezdüléseit tudja ábrázolni. És így az olvasókra is hatni. Istenem, milyen felejthetetlen Tolsztoj Háború és béke című regényében Andrej Bolkonszkij herceg pár mondata! („De ebben a pillanatban Napóleon oly jelentéktelen kis ember volt a szemében ahhoz képest, ami a szálló felhők lepte 126
