Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai

»Let's make things better«, vagy a Nike »Just do it« szlogenje nemcsak a reklám üzenetét, hanem egyfajta életérzést is hordoz. (Patakfalvi Dóra: A nyelvtörvény ellenére ma is shopokban vásárolunk.) A Már itt tartunk! folyamatának egyik újabb fontos állomásánál!

Mindez persze nem meglepő számomra, hiszen a reklám világhódító sikereiről már jóval korábban is tudtam, többek között egyik legkedvesebb íróm, Karinthy Frigyes szellemes és csípős szatíráiból, például a „Világegyetem" kaucsuksarok címűből, amelyben „harmincezer év múlva pedig leküldé az Úr Riporter arkangyalt a Földre, hogy hozzon »hírt« arról, mi ott a helyzet. Az arkangyal kínos jelenteni valóval tér vissza: az emberek új Istent választottak maguknak. - És ki ez az új Isten, hogy hívják őt, ó, Riporter arkangyal? - Az ő neve »Világegyetem« kaucsuksarok. - Kaucsuksarok? Micsoda marhaságokat beszélsz, ó, Riporter arkangyal? - Márpedig ez így van, [...] az emberiség legmagasabb ideálja és lelkének legmagasztosabb szükséglete, melyért mindenét feláldozni hajlandó: »Világegyetem« kaucsuksarok. - Beszélj, ó, Riporter arkangyal, mert ennek semmi érteménye sincs. Mi az a kaucsuksarok? [...] - Először az utcán találkoztam az új istenséggel, mihelyt megérkeztem. Háború, szórakozás és szerelem, mindez uralkodik még az emberi nem képzetei közt, amint a falragaszokból és hirdetményekből kivettem, de a leghatalmasabb és legfélelmesebb falragaszok azok voltak, amelyek a »Világegyetem« kaucsuksarok hasonlíthatatlan dicsőségét hirdették. E hirdetményekből értesültem arról, hogy nincs ember, nincs asszony és nincs csecsemő a földön, ó, uram, ki el ne ismerné, hogy a »Világegyetem« kaucsuksarok legyőzött mindent, ami őt megelőzte, hogy meghódította a világot, és agyonverte Napóleont, hogy már Mózes is »Világegyetem« kaucsuksarkot használt, és hogy »Világegyetem« kaucsuksarok nélkül az élet sivár tengődés és kínos halál."

Majd beszámol az arkangyal arról, hogy ez van fölírva a felhőkarcolókra, a templomokra, a temetők kapujára, az égen a szivárványra. Az elkeseredett Isten így szól erre: „Ó, Riporter arkangyal, elvetemedett a gonosz emberiség. Menjünk innen, és ne szállj le többé közéjük soha." Mire a fölényes válasz: „Nem lehet, ó, uram. Új Isten, az új Isten. Én bizony átpártoltam már, ne haragudj. És leszerződtem az új Istenséghez ügynöknek (így hívják az új hitvallás papjait), mától kezdve vásárlókat gyűjtök a »Világegyetem« kaucsuksarok londoni fiókjának szolgálatában."

A falragaszokkal persze könnyen boldogul az ember, mert ha nem akarja, nem nézi meg őket; ugyanígy tehet a sajtóbeli reklámokkal is. Még a rádióban is elvi- selhetők, mert közben lehet mást csinálni, enni, társalogni, akár olvasgatni is. De a televízió előtt, amikor türelmetlenül várjuk, hogy kezdődjék már a várt műsor, mert itt az ideje, ám a képernyőn még mindig a kutyák bújnak elő mohón falni valamilyen kutyatápot, aztán meg két - egyébként nagyon csinos nő - kanalaz- gat valamit egymás tányérjából, már nagyon bosszankodik az ember. Itt egyedül az lehet vigasztaló, amit Bognár Tamás, a Pan-Média vezetője nyilatkozott a Népszabadság 2004. december 13-i számában: „...a hazai televíziózás elérte a törvény engedte reklámozás határait. Több hirdetést már nem tud befogadni..." (Varsányi Gyula: „Helyzet" a reklámpiacon)

122