Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
Ilyen a ~aitól elszakított ember is. Nyelvjárást beszélők esetében mennyire jól észrevehető az, hogy szülőföldjükre, közösségükbe visszatérve könnyedén váltanak vissza az anyanyelvjárásra ... Idegenek lennének, ha a köznyelvet beszélnék otthon. A---olykor erőszakosnak tűnő módon - megköt, előír. Berzenkedünk ellene. Ha hiányzik - lelkünk belső sorvadásnak indul. Hagyományok szülte és örökölt szavaink, kifejezéseink, nyelvi szokásaink nélkül úgy állnánk a világban, mint a szedett fa... -* szólástorzítások. Balázs Géza o Ó, gyűjtési őrült szenvedély! Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amely az utcán még lehajolt, ahogy Illyés Gyula írja: „Nagyanya az utcán minden korhadt faágért lehajolt; / egy szalmaszálért lehajolt." „Ó, gyűjtési őrült szenvedély!". Ez őrült szenvedélyt eleitől fogva, én is, belülről, önnön bensőmből ismerem. Mindenért lehajoltam: egy szögért, egy alátétért, egy lópatkócsavarért, egy befőttesgumiért, de már találtam az utcán csavarhúzót, kicsit, nagyot, újat, régit, vídiafejű pontozót, pénzt, bár igaz, ami igaz, a mérleg rosszul áll, többet loptak el tőlem egyetlen perc alatt, mint amennyit én leltem egész életemben. S mi minden elveszett! O, elvesztő őrült szenvedély! Három villanyfúróm hever a polcon, de már a negyedikkel kacérkodom, s hiába minden huzakodás, előbb-utóbb úgyis az enyém lesz. Én ilyesmit, más pedig egyebet, a menedzser, a közmunkás egyaránt. Könyékig vájunk a second hand halmaiba, ha Amerikában élnénk, hétvégeken a garage sale-t, a garázsos kiárusítást járnánk, s hónunk alá dagasztanánk a hasznavehetetlent. Minél olcsóbban, annál nagyobb öröm. S hogy milyen fölöslegesen szórjuk a pénzt, az évente egyszer kiderül: a lomtalanítási napon. Lomot, eleve lomot veszünk, s alig tudunk megszabadulni tőle. Micsoda erő kell hozzá, hogy kitépjük a lakás belsejéből, úgy kell rángatni, húzni-vonni, hogy végre kiszakadjon, a töve, a gyökere, persze, így is beletörik mélyen. Beletörik és belegennyesedik. Fájnak a hasznavehetetlen tárgyak csonkjai a háznak. -» Bulvármoraj Győri László oktalan önigazolások Nincs mese: már az állatok körében is tetten érhető az önigazolások, önszituálások természetes gesztusa. Gondoljunk csak néhány ausztráliai madárfaj parádésan kidíszített fészkeire, netán az emlősök jellegzetes, szagos vizelet- és határjelzéseire. Bennünk is óhatatlanul továbbélnek az efféle létfenntartó, autonóm ösztönök, csak mi erkölcsi, szakmai vagy ideológiai magyarázatokat, felépítményeket kreálunk hozzájuk. És ez így van rendjén. Ahogy az alfa gorillák is legközelebbi nőstényeiknek passzolják tovább ízes, maradék étkeiket, úgy ez az emberi kapcsolatokban is logikusan továbbgyűrűzik. Egy újonnan kinevezett hivatalvezetőnek például miért kellene maga köré venni nívósnak tűnő, de vadidegen munkatársakat? Inkább ismerősei, barátai közül válogat. De mi van akkor, ha előbb-utóbb kiderül: ezek a kollégák voltaképp lusták, alkalmatlanok vagy tehetségtelenek. Roppant kínos helyzet. Mégis 113
