Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai

olyannyira, hogy már nem marad ideje befelé nézni, valamikori jobb műveire emlékeztetőt írni. Majd eldől, hogy az utókor miképpen emlékezik rá.

Kántor Lajos

nem korszerű A ~ kifejezést halljuk úton-útfélen. Arra biztatnak, hogy dobjuk ki a használható, megszeretett, jól bevált régi tárgyat vagy eszmét; van újabb, jobb helyette. -» fejlődés, -» eszközök

György Lajos

nemlétező dolgok „Mikor azonban befejeztem, azon csodálkozott, hogy úgy beszélek a múltról, mint egy létező valamiről, és a végén kiderül, hogy mindez nincs.- De volt! - feleltem én.- Az lehet, de ez a szó önmagában tartalmazza azt, hogy nincs. Mi értelme van imaginárius dolgokkal foglalkozni? Csak a jelen van, és ha a jelenen kívül -kai foglalkoztok, miért éppen a múltra fordíttok ilyes felesleges munkát? Ugyanúgy nemlétező bolygók térképeit is készíthetnétek.

Megjegyeztem neki, hogy a múltból sok értékes tanulságot meríthetünk arra, hogy cselekedeteinket hogyan irányítsuk.- Ez olyasféle - felelte -, mintha felébredéskor éhesen hashajtót vennénk be, mert álmunkban sok étellel terheltük meg gyomrunkat." (Szathmári Sándor) -* hiába

Balogh Tamás

nem rendelkezik valaki kellő jósággal. Mert, ugye, a jóság is valahogyan állami rendeletre jön meg, mint az áremelkedés (diszkréten: árváltozás) árad el a lélekben, vagyis hogy biztonsággal, a kiválasztottnak - bocsánat - pofátlan fölényével bírhassa valaki magában a jót a rosszal szemben. Épp a jóság az, amivel nem rendelkezhetünk. Ez igen illékony szerzet bennünk, nem növő- s fogyóeszköz. Kalandos nagylelkűséghez hasonlít. De több is, más is. Velünk él, velünk változik. De mi az, hogy „kellő"? Megítélhetem én ezt a másikban? Magamban is mindig csekély. Én is - nem én is. Nem szó; szerelem. Vágy. Igaz. Kívánatos. Magnyi csak, mégis eláraszt, ha akar.

Vasadi Péter

népdal Én a Kodály-módszerből arra emlékszem, hogy énektanárnőnk valami egészen mulatságos gesztikulációkat mutat, do-re-mi - mi pedig fuldokolva nevettünk. Az énekóra - kabaré volt. Homályosan még emlékszem arra, hogy iskoláskoromban, talán a hetvenes évek elején valami -vetélkedőre kellett készülni, és talán 20 vagy 30, esetleg 50 ~t kellett tudni. Bár a zenét, a sokféle zenét, a komoly- és a könnyűzenét mindig fontosnak tartottam, nagy zeneértővé nem váltam, és most is csak naiv rajongóként tudok részt venni egy-egy komolyzenei hangversenyen, leginkább azt élvezve, hogy a mindennapi életből hogy emel ki és fel a zene. Mivel ének-zene óráimról nem hoztam túl sok élményt magammal, ifjú felnőttként megfogalmaztam: a Kodály-módszer megbukott. (...) Nem régen Kerepesen autóztam át. S belémvillant: „Körösi, kerepesi körtéfa!" Kedvesemet megismerve, aki Karádon is élt, beugrott: „A karádi faluvégén..." Úristen, ben109