Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
fölösleg III. Nem választja el három esztendő a Forrás Hiány-lexikonát a Fölösleg-lexikontól. Mert hiány és fölösleg nem választható szét. A hiány attól hiány, hogy a fölösleg uralja. A fölösleg attól fölösleg, hogy eltakarja a hiányt. Tehát: minden, ami hiány, a fölösleg velejárója; minden, ami fölösleg, a hiány nélkülözése. Jean Baudrillard pontosan mutat erre rá, mint mai létparadoxonra: „A minden érték átértékelésének nagy nitzschei gondolata pontosan ellentétes módon valósult meg, az értékek visszafejlődésének formájában. Nem jutottunk túl a jón és a rosszon, az igazon és a hamison, a szépen és a csúfon, hanem innen maradtunk rajtuk - és nem a többletdimenzióban, hanem a hiánydimenzióban. Nem átváltozás, meghaladás történt, hanem felbomlás és elmosódás." A felbomlásból és elmosódásból volna fölösleg? Szívesen foglalkozom létünk eme sakk-matt helyzetével regényírás-esszéírás közben. Sándor Iván fölösleg? Van, aminek a minimuma is fölösleg (gyűlölet) van, aminek a maximuma sem fölösleg (szeretet) van, aminek csak a többlete fölösleg (pénz) van, amikor a szó mennyisége fölösleg van, amikor a szót a minősége teszi fölöslegessé s van, amikor már maga a szó válik fölöslegessé. Jókai Anna fölösleg és hiány Fölösleg és hiány dialektikájából születik minden. Erósz - Plótinosz szerint - Porosz és Penia, a Bőség és az ínség, a Fölösleg és a Hiány nászának gyümölcse. És ámbár Nietzsche megkülönböztet fölöslegből (Überfluss) és szükségből való alkotást, valójában Demiurgosz is Erósz édestestvére, mert a szerelemhez hasonlóan az alkotás is mindig egyszerre szövődik fölöslegből és hiányból. Az alkotás szükségből történik, mert az alkotó - ahogy Kierkegaard mondja - csak alkotás közben érzi jól magát, és amikor nem produktív, szenved. De csak fölöslegből, bőségből, szabadságból történhet: az alkotóban rejlő szellemi és formapotenciál gazdagságából. Végső soron tehát az alkotás abból a szükségből születik, hogy az alkotó belső fölöslegét önmagán kívül realizálja. Nem a pszichológiai, hanem a szellemi szabadságról és szükségletről van itt szó. Az alkotás szüksége az igazi alkotóban ugyanúgy jelentkezhet lelki szenvedés vagy veszteség kompenzációjaként, mint a felszabadultság vagy az öröm lelkiállapotában. Az öröm és a szenvedés blokkolhatja is, katalizálhatja is az alkotást. Katalizátorként az öröm felszabadítja az alkotóban rejlő szellemi energiákat, a szenvedés pedig szellemi szomjúsággá transzformálódik. 69
