Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai
intézmény, a nyilvánosság nem minden fóruma használta fel a szabadságnak ezeket a lehetőségeit arra, hogy az ország, a társadalom előre jusson a maga köznapi ügyeiben. Talán az okozza a bajokat, hogy a szabadságot kalózlobogónak használó nyerészkedés, önzés, hatalmi vágy jóval kötetlenebbül, gátlástalanabbá képes érvényesíteni önmagát és érdekeit, mint azok az intézmények és erők, amelyeknek a szabadság valóságos értelmét és értékét kellene szolgálniok és kiteljesíteniök. Meg lehetne hirdetni a magyar kultúra önvédelmi harcát, de ennek a harcnak sem stratégiája, sem stratégája nem létezik. Marad Majka, mint a magyar nép kulturális orientációjának szimbóluma. Pomogáts Béla Álom I. Igen, az —ok, méghozzá a megvalósulatlan —ok sokasodnak egyre. Fölém ebből tornyosul fölösleg. És nemcsak arról van szó, hogy az évek múlásával mind többet adunk föl ifjúkori terveinkből vagy reményeinkből. Még ha van is benne némi igazság: valamivel túl a negyvenen el lehet felejteni a szép reményeket. Korábban nap mint nap arra lehetett gondolni: igen, és ha minden kötél szakad, ha rosszabb lesz, mint amikor tízmilliárd dinár volt a havi fizetésem, amin fél kenyeret lehetett venni, ha egyáltalán kapott az ember; ha nyomorul- tabbul érzem magam, mint amikor tele volt a város katonával, övükön fityegő kézigránáttal, és a nyílt utcáról vitték el egyenesen a frontra a férfiakat; és amikor az anyaország felől érkeztek a bombázók, még mindig maradtak repeszek az álmokból; és most már itt, Újvidéken, ahol élek, nem lehet kibírni; ilyenkor valaha megszólalt belül egy fényes hang: van valahol egy szép kis vár, álmomban nékem ott oly jó, nincsen ott söprű, nincs padló, tiszta ott minden, mint a hó. De most már nem szólal meg, és a helyén egyszerűen nincs semmi. Felfogtam, hogy késő. Nem most kell átismételni egy-egy mondattal az elmúlt évek történéseit. Immár patetikus, bármennyire igaz. És ki lenne rá vevő? Tizenöt évvel ezelőtt kellett volna józan fejjel leszámolni az illúziókkal, hagyni közösséget és kultúrát, öreg szülőket és soha meg nem született gyermekeket, és nagyot mondva, egy nagy lépéssel Strasbourgban landolni. Most már tudom. És nemrég, a magyarországi népszavazás körüli hercehurca során közölték is velem: nincs menekvés. Nincs, nem is volt, a mesebeli boldog helyet írók találták ki önmaguk örömére. A legenda oda. Szaporodnak a megvalósulatlan álmok, az elveszett illúziók. Toldi Éva álom II. ~ból bő feleslegünk van. A legdühítőbb, ha egy politikus álmod(oz)ik. Aludjon; alvás közben álmodhatik is, de nappal legyen éber és ébren, legyen terve, elgondolása, ha tetszik: koncepciója, erélye, elhivatott és tettekre kész csoportja, csapata, népe, jövőlátó s jövőtapintó képessége, összefüggéseket kutató hon- és történelem-ismerete, s tudása lélekről, világról, önmagáról. Az álmaival nem sokat érünk. O maga kell, szőröstül-bőröstül. A művész álma szikrajellegű vagy nyersanyag (kinek mi), de az élete a föl-föl- izzó figyelem és az aprómunka egymást váltó ihletésében teljék el. Mert a művészet szemlélődés, kivárás és megcsinálás dolga. O maga legyen kérlelhetetlen és 15
