Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 7-8. szám - A lexikon címszavai

nyilvánvaló volt a szellemi területek réteges, hierarchikus tagozódása, ahol mindenekelőtt az esztétikai, minőségi szempontok nyomultak előtérbe. Az amerikai szemlélet ellenben az anyagi, financiális megfontolásokat is csak-csak húsbavágónak tekinti. Ergo: a művek érdemi minőségéhez, szellemi rangjához a populáris fogadókészség, a praktikus haszonszerzés gesztusa is elevenen hozzátartozik.

Holott szó sincs erről.

Ha megfontoljuk: ezen a téren is a klasszikus veretű polgári-individualista értékrend felületes aprópénzre váltásáról kell tudomást vennünk. Ne feledjük: pont ez az európai gyökerű felfogás szabadította fel igazában az egyéni alkotó- képességekben rejlő szellemi, művészi energiákat. Majd többnyire tisztes, tekintélyes társadalmi rangot biztosított az autentikus, rangos teljesítményeknek. Ma viszont ott tartunk: az ipar, a kereskedelem és a marketinges világ metodikája a kultúra, a művészet tartományait is jócskán maga alá gyűri. Pedig e gyalázatos préshelyzet merőben ellentmond a szellemi, esztétikai szférák feltűnően nyitott, szabadságcentrikus természetének.

Szuromi Pál

anekdota 1. (írod.) műfaj, irodalmi művek nyelvét meghatározó beszédmód; közismert személyről szóló adoma; 2. (szoc.) kábítószer: szépnek hazudott múlt a perfektummá nem váló jelenben; hazugságalapú emlékezés a soha nem voltra. Történetmondás bárgyú somolygással. Vicces emberek. Tréfás kedv. Az idős falusi jópofa fiatalsága. Agybogár. Ósdi fordulatok. Bátyámos-nénémes megszólítás. Bográcsot körülülve röhög a család. Városi tehetetlenség és megrekedt élet: ennek fedőneve. „Emlékszel-e arra... ?", „Azt mesélje el, amikor...", L.I. prózájában embertípus. G. F. Gy. decameronjában életforma. 3. privát a család dicsfényének nehezen múló illúziója; előny az anekdotázó társnál. Szégyen, hogy nincs (nem volt) legalább egy anekdotázó öregapád. Nevetni kell. Minél hangosabban.

Bence Erika

anyanyelv Veszélyes ám kora reggel ilyen felajzott idegzettel kezdeni a munkát! Vagy nincs is munkád, csak bejársz a munkahelyedre, és ott fundálod ki rengeteg elméncségeid? A kultúrára tetted fel az életed, kétharmadát elvesztegetted, mert szart se érsz -estül együtt?

Lezárult már öregem a nemzeti kultúrák ideje, nincs lelki táplálék, mert nincs rá szükség! Civilizáltságod és a nemzeti kultúrához kötődésed egyelőre még ott van nyelvedben... de milyen nyelven is beszélsz az igazgatóddal? Milyen nyelven beszélsz az olvasóterembe nagy ritkán betévedőkkel? A hivatalban, a boltban, a piacon....HAHAHAHA! Hát mersz egyáltalán megszólalni ~eden?

Tudnod kell - ha Jean Baudrillard dolgozatait nem is olvastad (Nem ~edü?) -, hogy „nemcsak a kultúra centralizációja, de a magas kultúra eszméje se létezik, és nincs jelen az átteologizált és megszentelt vallásé sem. A kultúrának nincs kultúrája, a vallásnak nincsen vallása."

Ihaj, csuhaj, hejehuj!

10