Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)
2005 / 6. szám - Fried István: Márai Sándor és a francia irodalmi kontextus
cia) párhuzamainak, előzményeinek (Alain-Foumier!) feltárása Márai későbbi kijelentéseinek igazságát erősítheti. írónk ugyanis kategorikusan, majdnem indulatosan tagadta, hogy regénye írásakor (1929 körül) ismerte volna Cocteau művét; s minthogy Cocteau-é 1929-ben jelent meg, Máraié 1930-ban (1929 augusztusa végén már részlet látott napvilágot a Prágai Magyar Hírlapban meg az Újságban, 1930 májusa végén pedig a regény ismertetése) kijelentéseinek van kronológiai fedezete. Annak filológiai feltárása, miszerint (egyébként kétségbe vonhatóan) Márai tudott-e a Cocteau-regényről és mennyit, legföljebb abból a szempontból rendelkezik némi jelentőséggel, amely valószínűsíti, hogy a Vásott kölykök részint bevezetett, részint elfogadhatóvá tett egy tematikát, a kamaszkor versus világrend motivikáját, s az európai gondolkodásban új fejezetet nyitott, természetesen nem önmagában. Az európai irodalmi kontextusból itt nem Musil Törless iskolaévei kezdeményező/alapozó jelentőségére utalnék, jóllehet nem volt ismeretlen a hajdani Nyugat-olvasók körében, más kérdés, hogy 1929/30-ra ki emlékezett Magyarországon az akkor már másfelé tartó Musilra. 1930-ra erősen módosultak az avantgárd törekvések, Máraiéi is, illetőleg az Európa különféle országaiban megtapasztalt (történelmi, társadalmi, gazdasági, kulturális), nemegyszer radikálisnak mondható változások, részint a szerveződő krizeológia elméletírói elemzésének regénybe, publicisztikába átültetése során szembesültek a magyar szerzők is az angol, a francia, a német irodalomból érkező fejleményekkel, és lett Proust, Virginia Woolf, majd Joyce néhány műve a kritikai tájékozódás célpontja. Ebben a körben érdemel figyelmet, hogy a Nyugat már 1930-ban hírül adja Cocteau regényének megjelenését, rámutatva a francia előzmények (köztük a Márai- művel kapcsolatban is fontos) André Gide-kötetek előzmény voltára.9 Még ugyanabban az évben számol be Sárközi György a ZendülőTcről. O már céloz a Les enfants terribles tematikai rokonságára, mellette a nagy hatású Gläser Jahrgang 1902-jét, majdnem Márai és Sárközi évjáratát emlegetve.10 Ez utóbbi regény 1928-as kiadásával, a generációs ellentétek és a háborús események összeírásával, nem utolsósorban a szülői képmutatás megjelenítésével nem pusztán a tárgyi világok analógiájára hívja föl a figyelmet, hanem elkötelezettségével tematizálja a korszakváltást, egyúttal a szexuális problémák nyílt kibeszélé- sével Magyarországon is népszerű olvasmánnyá vált, így a Zendülők „világ"-ának környezeti tényezőjeként fogható föl. Amit Sárközi Márai művéről állít, általában elmondható a tárgykör földolgozásairól: „Nem kellemes regény ez, s van valami laboratóriumi illata - de az író művészi biztonsága előtt, ahogy gazdag realizmusával végig az élet szintjén tudja tartani ezt a laboratóriumi anyagot, kalapot kell emelni." Arra talán nem árt utalni, hogy a realizmus ebben a felfogásban a cselekményvezetésnek olyan sajátosságára céloz, amelyben egy XIX. századi módon fölfogott erkölcstörténeti elszántságot a pszichológiai, sőt: pszichoanalitikai „módszer" alkalmazása rétegzi, és teszi átláthatóvá személyiség és társadalmi elvárások összeütközését. A Cocteau-műről beszámoló Francois Gachot pontos információkkal szolgált, Márai (és Sárközi) talán a Nyugatból szerezték korai tudomásukat a Cocteau-műről. Ezzel szemben Komlós Aladár, a franciaországi vonatkozásokban gazdag Idegen emberek recenzense Márai új regénye és Paul Morand, Joseph Roth, valamint Hja Ehrenburg nevét véli fontosnak említeni, mikor a mű külső kontextusát fölvázolja11. Eléggé meglepő módon. Kivált a Máraiéval ellentétes pályát befutó Morand- ra gondolva. Várkonyi Nándor irodalomtörténetében más szerzők hatását feltételezi Márai 1920-as, 1930-as pályaképét megrajzolva. Ebben az esetben megfontolandó: indo- kolt-e, s ha igen, mennyire az utalás a megnevezett szerzőkre, még érdekesebb: kiben milyen asszociációk „ébrednek" Márai-regények, publicisztika olvastakor. Az irodalom- történet osztályozó, rendszerező „gyakorlata", egy alakuló kortársi világirodalom-elgondolás, „kanonizációs" stratégia milyen szövegkörnyezetben helyezi el a Márai-oeuvre-t, s ehhez miféle értékítéletek kapcsolódnak. S bár nevek ötletszerű fölmerülése nemigen 97
