Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Szathmári István: Mindig a „forrás”-nál

behatol a szépirodalomba, sőt a tanulmányokba is. Elemzése során eleget tesz az általa is idézett stílusmeghatározásnak, amely Kárpáti Auréltól származik: „A stílus foglalata mindazoknak az ismertető jegyeknek, amelyekben egy művészi egyéniség, kor vagy műfaj spontán kifejeződik, másoktól elhatárolódik, felismerhetővé és megkülönböztetővé válik." (8) Ilyenformán megismerjük író, költő és stílus összekapcsolódását, Füst Milán, Weöres Sándor, Pilinszky, Kányádi, Baka István, illetve Illyés, Márai, Gion Nándor, Temesi Ferenc, Sütő, Illés Endre, Herceg János stb. egy vagy több művét elemezve.

Szekér Endre nagyon benne él a mában, a ma szépirodalmában. Amúgy is jellemző rá a teljességre törekvés, a teljeset látás igénye. Elmondhatjuk, ha megjelenik mai költőtől, írótól arra érdemes kötet, ő azonnal kézbe veszi, és megírja róla a maga kritikáját. Ilyenformán se szeri, se száma az idevágó dolgozatainak. Összefoglalóan az én jelenlegi szempontomból csupán annyit jegyzek meg, hogy egyikből se marad el a valamilyen mérvű stílus vizsgálat. Ezúttal csak szemelgethetek ünnepeltünk efféle értekezéseiből.

Elsőként említem meg az Erős várunk a vers című tanulmánygyűjteményt (1991.), amely címével egyszerre idézi fel - joggal - az emlékezetes Kosztolányi-kötetet és a Luther kedvelte zsoltárt. Ebben a magyar vers átalakulását - stilisztikai átalakulását is - nyomozza, aztán a határon túli magyar irodalom néhány képviselőjét mutatja be, és sajátos módon elemzi a Forrás meghatározó munkatársainak egy-egy művét, sose feledkezve meg az általuk képviselt stílusról. Lássunk néhányat a Forrásban és más folyóiratokban megjelent kritikáiból is. Ahogy maga a szerző jelzi: az 1989-ben napvilágot látott verseket teszi valamiféle képzeletbeli mérlegre A hátha, a mégis, a remény című dolgozatában (Forrás 1990/5. sz. 67-72), „hogy mit mutatnak meg e változó világból és a benne élt emberről." Minden bizonnyal az 1989 utáni eufória hatására állapítja meg: „Megváltozott a szó, a költői szó ereje: a hitelét vesztett ál-szavak halottá váltak, néhány elkoptatott, igazi jelentésében meghamisított szó elvesztette aranyfedezetét." Részint korábban írt, de elrejtett, fiókban őrzött, s ekkor közölt versekről és valóban a jelzett évben születettekről van szó. Ezek megidézik 56-ot, megéneklik az újratemetést. Csaknem száz itthoni és határon kívüli költő és író művét említi, mindegyiket jellemezve röviden, gyakran éppen stilisztikailag. Mindnyájunk lelkiállapotát, csalódásait, szenvedéseit és reménykedését Tornai József versének a címével találóan így jellemezte: „A hátha, a mégis, a remény".

A stilisztikát és a stílust egy kissé távolabbról érinti az Irodalmi történetek - a Forrás körül című tanulmány (Forrás 1991/6. sz. 87-90). Az irodalomtörténet számára is fontos, érdekes és valós történeteket olvashatunk itt Weöres Sándorral, Illés Endrével, Pilinszkyvel, Tamási Gáspárral kapcsolatban. Egyet idézek, mit mesélt nagy unszolásra Tamási Gáspár, a Vadon nőtt gyöngyvirág című könyv szerzője (89): „Lent vótunk a Regátba. Dógoztunk. Este elmentünk a bodegába. Ittunk. Kigyüttünk. Ránkgyüttek a kutyák. Kihúztunk egy lécet a kerítésből. Kidűlt a kerítés. Kihúztunk egy másik lécet. Újra kidűlt egy kerítés. Hívattak a milíciára. Én mertem elmenni, mert én vótam a legöregebb. Azt mondták, hogy nincs baj, mer én büntetlen előéletű vagyok. De soha többet ilyen ne forduljon elő." (Tamási Gáspár szűkszavúságára erdélyi barátaimtól hallottam - folytatja Szekér Endre -, hogy amikor kitüntették a Vadon nőtt gyöngyvirág megjelenésekor, a következőt mondta: „A döntés helyes volt. A pénznek nálam jó helye van. Isten éltesse az elvtárs urakat!")

Igazi stílustanulmány viszont a Márai stílusának varázsa című (Forrás 1993/8. sz. 68-74), amelynek Máraitól vett mottója: „A stílus nemcsak az ember, a stílus minden". A szerző nem módszeresen, nem a stilisztika diktálta sorrendben, hanem mások megállapítására és saját tapasztalataira hagyatkozva mégis a mélyére tud hatolni Márai stílusának. Úgyhogy a tanulmányt elolvasva előttünk áll Márai varázsos stílusának valamennyi lényeges vonása. Megjegyzi többek között: „A Márai-mondat hangulatteremtő ereje olvasókat vonzott, iskolát teremtett... Ehhez hozzájárul a Krúdytól is tanult impresszionista

86