Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Bogdán László: Versek

vezetnek egyre beljebb. Itt harcolt a hun, a székely.

Még azelőtt itt hullámzott a haragvó Thétisz tenger. Sárkány villogott a taton. Szelték a habokat a gályák. Asszonyok fehér kendői lobogtak a parton a világítótorony körül és a hold ezüstös fényében villogtak a kiásott csatabárdok. Megint és újult erővel járod végig a menekülők útját. Vándorprédikátorok futottak erre, szökött katonák, a falvak török-tatár elől menekülő népe, kulákok... Nyomukat föllelni képtelenség. Farkas orgonáit a sűrűben, medve toporzékolt.

Valahol van egy hatalmas tölgy, amelyet nem lehet kivágni. Alatta ásta el kincsét Csaba királyfi bizalmas embere. Mintha még mindig ott kóvályognál, porosán, verítékezve, a sűrű lombkoronák által megszűrt fényben, remegsz, de azt áfát nem találod, hiába keresed.

Pedig olyan helyekre is elvezet kíváncsiságod, ahol nagyon régen nem járt már ember.

Egy hegyi tó antracit tükréről, hűs habjairól képzelegsz, fának vetett háttal, még gőzölgő medveürüléket figyelve. Vizében fürdik az erdő tündére,

Világszép Nádszál Kisasszony. Ha meglelnéd álmaid tavát, találkozhatnál vele is, segíthetne.

Elvezethetne a kincshez, de sem a kivághatatlan tölgyet, sem a tengerszemet nem találod.

A kincset sem. A tündért sem. Rád borul a székely ősrengeteg csöndje. Vaddisznók vagy betyárok csörtetnek a sűrűben. Nem tudod meg soha.

Körülzár és foglyul ejt Rika erdejének mélabúja.

Hiába mennél vissza százszor, ezerszer, az ismétlés sehova nem vezet.

Amit keresel eltűnt, vagy csak előtted nem mutatkozik? Kérdéseidre nem válaszolhat az erdő.

Nem válaszolhatnak a sírkövek. Az árnyak.

Álmodban Világszép Nádszál Kisasszonyt látod, amint a hegyi tó tiszta vizében fürdik, de hiába szólsz hozzá, nem válaszol.

2005. január 19.