Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 6. szám - Bogdán László: Versek

Az ezeréves tölgy

A fa árnyéka ránk vetül.

Alóla messze látni.

Törzsében golyók. Lombja közt a múlt haramiái.

Árnyékok tűnnek egyre fel, süllyedő századokból.

Hintáznak ágán mókusok.

Az okozat az októl

elválik. Csak a tölgy marad.

Látott élőket, holtakat.

Elnyújtózik a fényben.

A puszta helyek árnyai sem tudnak neki ártani.

Úgy áll ott, mint egy őrszem.

2002. február 1.