Forrás, 2005 (37. évfolyam, 1-12. szám)

2005 / 5. szám - Farkas László: „Egyszál magam”

gyök, nem húzhatom tovább. De én mindig gyorsan felépülök, igazi igavonónak készültem" - írja kétségbeesés nélkül.

A visszaadásra nem reagál, beadja a megigazított regényt a Magvetőbe, „...túl vagyok a műtéten. Sikerült, csak nagyon gyenge vagyok még. Máris jobban vagyok, mint előtte, de dolgozni még képtelen. Fájdalmaim alig vannak, a tehetetlenség öl meg, tudja." S a következő levélben, május elején, boldogan: „...ma kaptam értesítést Matolcsynétól, hogy a gyerek szerkesztésével elkészültek. Ez azt jelentené, hogy karácsonyra még kijöhet?... Értem meg ne aggódjék, írtam, hogy igáslónak születtem. Hál' Istennek, igaz is. Már dolgozom, hétfőtől tanítok is, nem kényszer, saját kérés. Három hetem maradt ismétlésre! Mindegy, hagyjuk az iskolát... Egy másik regény gyűlik bennem: Diplomások. / Falusi diplomások, gondolhatja. / Jó rohadt kis írás lesz, ha megcsinálom. Most kipihentem magam, már hallom a figuráimat beszélni."

Terjed a Magvetőből az EgyszAl magam híre, kezdenek érdeklődni a szerkesztők, „...a rádió Gondolat rovatában műsorra tűzték a regényünk valamelyik részletét - aztán elmaradt... A TV-től / Ascher Gabriellától / kaptam egy levelet, Kardos jóvoltából olvasta a regényt - valami novellákat kért. Gyorsan legépeltem kettőt, elküldtem, tetszett, kaptam egy forgatókönyv mintát - írjak nekik azt... De ez a tény azt is jelenti, hogy a regényt talán csak nem szedik ki a nyomdából!" Fotós keresi őt, maga Gink Károly, a Körkép 67-be kerül be egy írása... És „...kerek hatvan perce robogott el tőlünk Sándor Zsuzsa."

Vannak a sikerek mellett kudarcok is. „Hanem a regény körüli dolgokat kicsit sem értem. Maguknál nem megy - ez rendben. Miért nem? Kardos nem egyezett bele? Meg sem kérdezték?... S miért vitték ki a filmgyárba?...Kérte valaki? Maguk akartak már szabadulni tőle?... Nagyon kérem, írja meg, mi a csoda a helyzet, látja, semmit sem tudok, csak itt vagyok egy dögnagy frászban, egészségileg megint jobban valamivel. Azt hiszem, engem ketrecbe kéne zárni, de hangfogósba, akkor nem lenne semmi hiba..."

Betegsége nem akar múlni, rosszulléteit idegi eredetűnek vélik, fáradtsággal magyarázzák. „Két hét alatt eldől, megúszom-e kórház nélkül a dolgot... Különben addig maradhatok betegszabadságon, amíg én nem jelentkezem munkára, azonban az engedéllyel visszaélni sem akarok, tudjátok, hogy van." Meg-megújuló betegségei mellett született meg ez a legkedvesebb első regény, majd amikor állandó, kíméletlen betegsége, a pikkelysömör is gyötri őt, írja meg legjelentősebb regényét, a Föld, ember, folyót.

Marad az izgalom az újszülöttért. „Kardos mindenféle támadásra előkészített... Gondoljátok, hogy az Anna után ideggyógyba kerülök? Kardos talán nem hagy megölni...Februárban jön az az átok regény ... azóta semmit nem tudok. Magunk között azért bevallhatom: soha kedvesebb könyvem nem lesz.” „A regényünk még mindig sehol. Februárról volt szó! Vagy ráérek kikapni érte?" - aggódik 67 márciusában. „Jólesz (László) kórházban van, értesített, hogy a regényünk megjelent. A Holdban!" - kesereg áprilisban.

Májd a hó derekán, szelíden ujjongva: „...íme a közös gyerek, végre megvan, alig kaptam, a környéken egy nap alatt elfogyott ... megünnepeljük, mindent elkövetünk, hogy május 1-re felmehessünk ... ugye szép lett?” S mint az anya a szülés után: „Kicsit félek a következőktől, de ... csakhogy megszületett! Nagyon boldog vagyok. Dolgozom, mint egy őrült, majd elmondom, miért..."

Jönnek a tiszteletpéldányok szép izgalmai, meg hogy „Ekkora példányszámról nem tudtam, hanyatt estem!". Jó kritikák, ősszel pedig „Jólesz a hamburgi rádióban ismertette a regényünket, 3 flekken, ebből talán fordítás lesz...", „Jogvédő kért egy példányt a regényből, mert nem tudják sehol megszerezni, egy milánói cég érdeklődik iránta... Bízó írt, hogy a Madách Színház lekötötte a darabot a jövő évre..."

Mert közben dolgozik, mint egy őrült, írja a regényt színpadra, Kecskeméten fogják bemutatni hamarosan, és írja a verseket, a novellákat, és neveli a csirkéket, és metszi a barackfákat, neveli a gyerekeit és a másokéit, és betegszik és gyógyul - alkotja a műveit és az életét.

100